Amikor még gyerekcipőben jártak a szuperhősfilmek

  • Vízer Balázs

A képregényfilm még az új évezred elején is rétegfilmnek számított, ha nem Supermanről vagy Batmanről volt szó, és jókora kockázatot jelentett több hőst is összeterelni.

Ez a film sajnos tíz évvel hamarabb készült el, mint kellett volna. Az ezredfordulón még épp csak felfutóban volt a szuperhősbiznisz: a Penge 1-2 és az első X-Men után kizárólag a legismertebb Marvel-hősök tudtak kasszát robbantani. A rétegműfajon belül is csak geek ínyencfalatnak számító Rendkívüli Úriemberek Ligája című Alan Moore-képregény filmváltozatát szénné alázták a kritikusok, és a mozipénztárakban sem hozta a várt számokat – pedig A szövetség (2003) nem rossz film, csak kicsit elszámolták vele magukat a készítői.

Ennyi szuperhőst és irodalmi fenegyereket így, minden előkészítés nélkül ugyanis nem bírt el a mozivászon. Kikről is van szó? Egy csupa viktoriánus regényhősből álló szupercsapatnak kellett benne megakadályoznia a világvégét, amihez keresztbe-kasul beutazták az I. világháború felé robogó Európát és a többi kontinenst. Mintha valaki összemixelte volna Ian Fleming James Bond történeteit a legjobb Verne-regényekkel! A militáns Németország és a titokzatos Fantom ellen harcoló  szövetséges titkosszolgálat különleges egysége az alábbi ponyvaregényekből ismert hősökből állt a filmben. Sir Sean Connery játszotta Allan Quatermaint a Salamon király kincséből, Jason Flemyng volt Dr. Jekyll a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetéből, Naseeruddin Shah alakította Nemo kapitányt a Verne-regényekből, Peta Wilson volt Mina Harker Bram Stoker Draculájából, Tony Curran hozta H.G. Wells láthatatlan emberét, Shane West volt Tom Sawyer Mark Twain ifjúsági regényéből, Stuart Townsend pedig Dorian Gray Oscar Wilde klasszikusából.

Hogy mindezen karakterek együttes szerepeltetése milyen szerzői és megfilmesítési jogi rémálmot jelentene ma, azt elképzelni sem lehet – akkor, 2003-ban ezt vagy könnyebben vették, vagy nagyon ügyesek voltak. A sok (fő)hős szerepeltetése azonban nem csak jogi problémákat vet fel: ennyi központi karakterre egyszerűen nem lehet elég jól figyelni, ráadásul, mivel mindegyik más irodalmi háttérrel rendelkezett, nem is egyformán voltak „huzalozva”. Össze kellett őket terelni, közös nevezőre juttatni, majd harcba indítani,  és ezt a nehéz munkát a Fox stúdió a brit Stephen Norringtonra bízta, aki az első Penge rendezője volt, előtte pedig szörnyeket gyártott az Alien-filmekhez. És Norrington megdolgozott a pénzéért: az 1900-as évek hangulata minden díszlet és jelmez esetében stimmelt, a néző pedig látványos gőzautós üldözést, föld alatti kazamatarendszert és egy Bond-gonoszokat megszégyenítően impozáns Nautilus tengeralattjárót is kapott a pénzéért. Csak valahogy a hősök nem álltak össze igazi csapattá. Ez a meló még a Marvelnek sem ment elsőre, de A szövetség nagyon tanulságos formagyakorlat ennyi év távlatából is.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu