Bud Spencer és Terence Hill egyik legnépszerűbb filmje a háború karikatúrája.
1981-ben mutatták be a Kincs, ami nincs című filmet: mind Bud Spencer, mind pedig Terence Hill ekkor épp a karrierje csúcsán volt. Nemcsak a közös filmjeik, de az önálló projektjeik is jövedelmezők voltak, és
maga Bud Spencer is beleszólt már a filmekbe: hol ötleteket szállított, hol pedig a jelenetírásból vette ki a részét.
Tőle származik a Kincs, ami nincs alapötlete: a szigeten ragadt magányos katona, aki azt hiszi, még mindig zajlik a háború.
A hadsereg paródiája
Ez a motívum – a szigetet védő japán katona, aki nem hajlandó belátni, hogy véget ért a háború – volt meg elsőként a filmből, ez indította el a forgatókönyvet, ráadásul valós történeten alapul. Miként a rendező, Sergio Corbucci mesélte:
„Világunk hadseregének paródiájaként értelmezem ezt. De alapvetően a szórakoztatás a célunk, és hogy megnevettessük az embereket.”
A Kincs, ami nincs ugyanakkor a bevált receptet alkalmazza, pont olyan, mint a többi Spencer-Hill-film, ám itt-ott mégis csavar egy picit az ötleteken. Hogy miért lehet sokadszorra is sikeres ugyanaz a kiszámítható koncepció, arról maga Bud Spencer mesélt egyszer:
„A közönség szereti, ha ravaszabb, mint a filmhős. Pontosan tudták: rögtön visszaüt a kövér.”
még több Kincs
Pongo Pongo mesés szigete a valóságban Miami mellett fekszik, Anulu páncélautója sosem létezett, Kamasuka pedig az Amerikai nindzsában is benne volt.
Lássuk!
(via Tobias Hohmann: Bud Spencer – Terence Hill krónikák)