A nyolcvanas évek ikonikus tinisztárja, Beri Ary nemcsak a híres Szerelem első vérig-filmekben szerepelt, hanem ebben a kiváló, megtörtént eseményeken alapuló túszejtős thrillerben is. Ma este a tévében!
Egy határ menti kisvárosban a helyi határőrparancsnok két kamasz fia lopott fegyverrel túszul ejt tizennyolc lányt a kollégiumban. Azért szánták el magukat erre a kétségbeesett tettre, mert apjuk beosztása miatt nem kaphatnak nyugati útlevelet.
A lányok kivégzésével fenyegetőznek, amennyiben nem teljesítik követeléseiket: pénzt és egy repülőgépet kérnek, hogy nyugatra mehessenek.
A rendőrség lezárja a várost, a kollégiumot különleges osztag veszi körül. A villámgyorsan megvalósíthatónak vélt akcióból öt nap lesz…
A Túsztörténetet az a Gazdag Gyula rendezte, akit elsősorban olyan nemzedéki közérzetfilmek és korabeli szatírák direktoraként ismerünk, mint a Sípoló macskakő vagy a Bástyasétány hetvennégy. Atipikus módon azonban 1989-ben forgatott egy
egyszerre akciódús, megrázó és izgalmas túszdrámát.
Gazdagék alkotása (a forgatókönyv Végh Antal Könyörtelenül című tényregénye alapján készült, az operatőr Ragályi Elemér volt) igaz történeten alapul: az eset 1973-ban történt, Balassagyarmaton, de a rendszerváltásig, hogy, hogy nem, csak kevés részletet lehetett róla tudni.
A mű pedig beszédes sztorijával, antihősei nihilizmusával, a pusztítás és önpusztítás eksztázisával, összetéveszthetetlen tárgyi környezetével úgy lett öntudatlanul is a rendszerváltás egyik fontos kordokumentuma, hogy közben egy hollywoodi túsztörténet izgalmával vetekszik.
A Túsztörténet persze sokkal több egyszer használatos műfaji darabnál: a kopaszra borotvált szexszimbólum, Berencsi Attila, azaz Beri Ary kifejezetten megrázó alakítást nyújt benne, de Ragályi Elemér sötétre komponált, impresszív képei is emlékezetesek.
A filmben ráadásul még Szabó István is cameózik!
Ez is érdekelhet
További 8 jól sikerült magyar koppintás hollywoodi mintára
Biztos mindenki érezte már, milyen kínos, amikor egy magyar filmes imitálni próbál valamilyen jellemzően nyugati zsánert, és az egész nagyon izzadságszagúra sikerül. Na most nem ezekről a próbálkozásokról fogunk beszélni, hanem azokról, amikor vérprofi, szórakoztató, már-már tökéletes utánzatok születtek.
Tovább
