Futurisztikus krumplileves – A szocializmus illusztris sci-fi-sorozatai mai szemmel

Következzék négy tudományos-fantasztikus sorozat a vasfüggöny keleti oldaláról, ahol kávét főzött az Enterprise űrhajó, E.T. pedig kislányként látogatott el a Magas-Tátrába!

Pirx kalandjai

A magyar lakosság már jó 20 évvel azelőtt tömőcsövön át kapta a pszichedéliát egy hazai gyártású sci-fi-sorozat jóvoltából, hogy Szulák Andrea nagy nyilvánosság előtt játszotta volna el a Bokros-csomaggal sújtott kisember Darth Vaderét. Ám az Űrgammákkal ellentétben a Pirx kalandjait nem egy fejsérülés, hanem Stanisław Lem lengyel író ihlette, és nem társult hozzá életellenes filmzenealbum sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kádári Star Trek kevésbé lett bizarrabb annál, mint amit ez a jelzős szerkezet sejtetni enged. Ez pedig nem csupán a technikai elmaradottságnak volt köszönhető, bár tény, hogy a Pirx kalandjainak emblematikusan szürreális mivoltát ez biztosította. A futurisztikus környezetet ugyanis az alkotók úgy teremtették meg, hogy a szereplőket a Vasedény, a Keravill és a Putyilov-gyár termékei közé szuszakolták be korabeli bluebox-technika segítségével. Így aztán Pirx kapitány és az űrkadétok kávéfőzők, citromfacsarók, Rakéta-porszívók, Sokol-tranzisztorok és micisapkabojtok között fogadták idegen űrhajók vészjelzéseit. És ha mindez nem lett volna elég, olykor a magyar színészszakma krémjére kényszerítettek rá olyan dialógusokat, melyekhez képest a későbbi Szomszédok-szentenciák hitelesség szempontjából tényfeltáró dokumentumfilm-jelleggel bírtak.

Csillagok küldötte

Mi tagadás, a szóban forgó, 1978-as csehszlovák produkcióról hasonlóan éles emlékeink voltak, mint életünk első punkfesztiváljáról délután 5 után. Ugyanakkor visszanézve a Csillagok küldötte könnyen csalódást okozhat a trashélményre vágyakozó nézőknek, akik előszeretettel búvárkodnak a videómegosztók „retro” címkével ellátott mocsarában: tudniillik egy több mint vállalható ifjúsági sorozatról van szó, mely korántsem kelti azt az érzetet, mintha egy tál hallucinogén sztrapacska mellékterméke lenne. Sőt, azon korabeli szériák prototípusa, melyet a Régen Minden Jobb Volt Boomer Elitegység az idők végezetéig pozitív példaként emleget majd a Cartoon Network- és Nickelodeon-pszichózissal szemben. A Csillagok küldötte olyan, mintha az E.T. – A földönkívüli, valamint a Keménykalap és krumpliorr fúziója lenne, természetesen ez utóbbihoz hasonló büdzséből előállítva. A sztori szerint a Magas-Tátra fiktív kisvárosának csalitosait mindenre elszánt gyerekbandák terrorizálják, ahelyett, hogy Karel Gott-dalokra tátognának rá a TikTokon. Azonban önkéntelenül is közösséget vállalnak a videós platformon nyomuló fiatalokkal, amikor találkoznak egy földönkívüli entitással, akit Majkának keresztelnek el. A kislánynak látszó droid képes repülni, tárgyakat reptetni, sőt, a vízen járni is, ám a Vatikán helyett környékbeli bűnözők figyelnek fel hasonló képességeire.

Látogatók

A csehszlovák, mint minőségjelző a mai napig degradáló jelleggel bír, ám ez leginkább a korabeli ipar olyan remekeinek tudható be, mint a gyárilag zárlatos karácsonyfaizzók, karóra alakú faliórák vagy a nagymuter virágmintás étkészlete. A Látogatók ugyanakkor egy újabb mementó, mely azt igazolja, hogy sorozatgyártás terén egyáltalán nem uralkodtak kritikus állapotok Gustáv Husák államában. A ’81-es sci-fi-széria ugyanis kifejezetten szórakoztató, még ha nem is mentes a klasszikus mindfuck-momentumoktól. 2484-ben járunk, mikor is a nők és a gyerekek hajviselete Telly Savalast idézi, a belsőépítészek egytől egyig kokainista kortárs képzőművészek, a mesterséges intelligencia pedig – ha tetszik, ha nem – műveltségi kvízkérdésekkel szórakoztatja a lakosságot otthonaikban. A harmonikus tébolyt azonban veszély fenyegeti, ugyanis egy pusztító meteor tart a Föld felé, a cseh technológia pedig nincs abban a státuszban, hogy asztronauták csoportja felrobbantsa azt egy érzelgős Aerosmith-balladára. Így hát jobb híján egy időgépnek átalakított Lada Nivával visszasuhannak 1984-be, abba az évbe, amikor nem létezett könyvespolc Robin Cook Kómája és J. F. Cooper Nagy indiánkönyve nélkül. Mindezt azért, hogy megszerezzék egy tudós jegyzeteit, aki feljegyezte a kontinensek eltolásának(!) matematikai képletét.

A feladat

Az 1975-ös, háromrészes magyar minisorozat elhalványult a Pirx kalandjainak árnyékában, ami két alapvető okra vezethető vissza: egy igen-igen szűk rétegnek szólt, emészthetőség szempontjából pedig egy talicska százas szeg rostdús táplálék volt hozzá képest. Zsoldos Péter regényének megfilmesítése leginkább olyan, mint a Magyar Televízió hírhedt Közjátékának jó kétórás interpretációja: magvas gondolatok sorozata Tarr Béla-i rohamtempóban, David Lynch-i közérthetőséggel ötvözve, mely maradéktalanul meghagyta a szórakoztatást a hanyatló Nyugat ópiumának.

A történet szerint a Galathea űrhajó reaktora felrobban, a legénységből pedig csak ketten élik túl a balesetet: Norman (gyötrelmesen) lassú agóniája közben Gill azon dolgozik, hogy egy idegen bolygó őslakosának átadja az általuk megszerzett tudást, és visszavigye a Galatheát a Földre. Eközben pedig a főhős végeláthatatlan szonettekben tolmácsolja vívódását, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy a hangoskönyvhöz hiba volt képanyagot forgatni, bármily költséghatékony formában is történt mindez. A kafkai élmény mindenesetre így is garantált.