Mármint a korrupt, kegyetlen, mindenre képes zsarukban nem bízhat a ember, akiknek egy egész rendőrörs kiirtása sem drága azért, hogy elkapjanak valakit, aki ellenük vallana. Ethan Hawke és Laurence Fishburne egy nagy klasszikus remake-jében.
Még 1976-ban forgatott egy kezdő, névtelen rendező, bizonyos John Carpenter egy olcsó, kevesebb mint 100 ezer dollárból, nagy nevek nélkül készített B-kategóriás akciófilmet, A 13-as rendőrőrs ostromát. Carpenter westernt szeretett volna készíteni, olyasmit, mint Howard Hawkstól a nagy klasszikus Rio Bravo, de erre a költségvetés nem volt elég, így ott csinálták meg a filmet, ahol fillérekből kijött a helyszín: Detroitban.
Hősei pedig cowboyok, indiánok és banditák helyett rendőrök és kegyetlen bandatagok lettek. A filmet, amelyre Hawks munkásságán kívül George A. Romero zombihorrorja, Az élőhalottak éjszakája volt még alapvető hatással, Amerikában először nem fogadták túl jól, Európában annál inkább, és ennek köszönhetően lett valamivel később odahaza is kultfilm. És mi a kultfilmek elkerülhetetlen sorsa? Hát a remake!
Érdekes módon Carpenter klasszikusának (amit sokan a hetvenes évek legjobb akciófilmjének tartanak) 2005-ös remake-jéhez a stúdió egy francia rendezőt szerződtetett, Jean-François Richet (Halálos közellenség - Public Enemy) személyében, aki ugyan az amerikai viszonyokat nyilván kevésbé ismerte, de a bűnfilmmel volt bőven tapasztalata.
Nem is okozott csalódást, ráadásul nem képről képre ültette át modern környezetbe a régi sztorit, hanem csavart rajta párat. A felszámolásra ítélt 13-as rendőrőrsre szilveszter éjszakáján ezúttal egy FEKETE gengszterfőnököt hoznak be a vihar miatt, az ellenség pedig nem egy megveszekedett utcai banda, hanem egy csapat nagyon is céltudatos, vérprofi korrupt rendőr, a mindig nagyszerű Gabriel Byrne vezetésével.
Aki pedig felveszi velük a harcot, az a pályáját elsősorban művészfilmekkel kezdő, de ekkoriban már zsaruszerepekben is ragyogóan teljesítő Ethan Hawke (ő pár éve csinálta meg legjobb ilyen jellegű munkáját, a 2001-es Kiképzést) és Morpheus, vagyis Laurence Fishburne a hidegen kalkuláló, kegyetlen, de egyfajta erkölcsi kódhoz mégis ragaszkodó gengszterfőnök szerepében, aki kénytelen szövetkezni a jó rendőrökkel, hogy ne kapják el a rosszak.
És Fishburne tényleg ragyogó, lejátszik szinte mindenkit, és ő állja a legjobban a sarat, ahogy kibontakozik a kegyetlen ostrom. Ami mellesleg nemcsak véresen profi, de véresen profin is van megcsinálva. A 13-as rendőrőrs-remake nem pályázik a kultfilm státuszra: a francia rendező nem dédelgetett ábrándokat, hogy lepipálhatja a nagy elődöt, de rendkívül korrekt, kompakt és izgalmas akciófilmet gyártott le, talán jobbat is, mint amit vártak tőle...
