Szitokszóvá vált a tévé, bár igazán sosem volt presztízse. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy filmet mozi helyett rögtön a televízióban mutattak be, az nem sok jót jelentett. A tévé mindig is másodrendű volt a mozival a szemben, és mikor már minden háztartásban elérhetővé vált, tömegtermékké silányult. Ez igazán a kilencvenes évek elején volt érezhető, amikor megjelentek a kereskedelmi televíziók.

A vetélkedők lassú erodálódása

A tévéműsorok fejlődésében is megfigyelhető az úgynevezett hegeli triász, a tézis-antitézis-szintézis hármasa, és nagyon úgy fest, hogy most épp a szintézis felé közelítünk. Ezt fogom most hosszabban, néhány közismert műsor mentén – tehát a teljesség igénye nélkül – kifejteni.

A kilencvenes évek elején még minden kertévé kereste magát, így rengeteg kísérletező műsor készült – ebbe természetesen beletartoztak a vetélkedők is. A közszolgálati tévé játékai vagy a szerencsére apelláltak, mint a szilveszterkor sugárzott betelefonálós játék, a Bumm!, vagy az általános műveltségre mentek rá, mint például a Kérdezz! Felelek! vagy a Kapcsoltam. Ez a tematika a kertévén is megfigyelhető volt, hiszen a Meri, vagy nem meri? mellett jól megfért a Legyen Ön is milliomos! Ez utóbbi talán a kertévék utolsó olyan vetélkedője, amit egy ország nézett, és kifejezetten olyan kérdések szerepeltek benne, amik az általános műveltségre, illetve ahogy a játékos haladt előre a fődíjért, némiképp már azon túlra terjedtek ki. A műsort 2008-ig vezette Vágó István, 2009-től Fábry Sándor vette át, ami azért elég beszédes – nem azért mert Fábrynak nincsenek kvalitásai, hanem mert egyértelműen egy másfajta irányt vett a műsor. De nem ez volt a legrosszabb.

Most ugrunk egy nagyot, mert talán a Zsákbamacska újraindulása szemlélteti a legjobban, hová süllyedtek a televíziós vetélkedők. A Rózsa Gyuri által vezettet tippelős műsor a kilencvenes évek közepén volt népszerű, és bár ebben sem kellett bonyolult kérdésekre választ adni, az egésznek volt egy jópofa bája, és kellemes kikapcsolódást tudott nyújtani – ellentétben a 2023-ban újraindult verzióval. Ebben már kötelezővé tették a korábbi, szabadon választható geget, hogy minden játékosnak be kellett öltözni: szóval az egész stúdió már kapásból úgy festett, mint egy tébolyodott karnevál. Ehhez még hozzájött

a műsorvezetők éktelen óbégatása, rikácsoló ripacskodása, ami végleg nézhetetlenné tette az új Zsákbamacskát.

Kiszabadulva a napközbeni zajból, őrületből, nem egy újabba akar belecsattanni este a néző. Ennél valamivel jobban járt a Szerencsekerék, ami még most is népszerű – ezzel pedig eljutottunk oda, hogy igenis van igény az intellektuális műsorokra.

Ez is érdekelhet

Amikor Rózsa Gyuri és Vitray egy sárga telefonnal gondolkodásra bírta a tévénézőket

A Kapcsoltam című vetélkedő tíz évig volt műsoron és megalapozta a betelefonálós játékok jövőjét a televízióban.

Lássuk!

Igény az intellektuális műsorokra

A kilencvenes évek népszerű vetélkedője, a Szerencsekerék 2021-ben indult újra a TV2-n, és bár a műsorvezetést a kissé pojáca Kasza Tibire bízták, a lényeg nem változott: pörgetni, aztán mondani egy betűt, és elsőként kitalálni a táblán szereplő kifejezést. A Szerencsekerék nagy előnye, hogy ahogy gyűlnek a betűk,

a néző is együtt tud gondolkodni a játékosokkal

– erre pedig láthatóan még mindig van igény. Jóval nagyobb, mint a Zsákbamacska-szerű túltolt tébolyra. Ugyanakkor az is igaz, hogy az „általános műveltség” fogalma is sokat változott, mióta Magyarországon elindultak a tévés vetélkedők.

Az idén az RTL-en indult Az ugrás című műsor lényege az, hogy három állítás közül ki kell választani, hogy melyik az igaz – mindez Gundel-Takács Gábor műsorvezetésével, aki azért keményen beszólogat a gyengébb képességű játékosoknak.

Az állítások közt ugyan akad olyan, ami az általános műveltségre vonatkozik, de a többsége inkább a bulvár felé megy el, ami igen tanulságos, hiszen ma már inkább ez fedi le az „általános műveltséget”, jobban mondva az általános tájékozottságot, ami elsősorban a hírek és közösségi oldalak görgetésével ragad ránk.

Egészen más vonalat képvisel az elmúlt időszak talán legnépszerűbb tévéműsora, Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban, ami igazából egy klasszikus „gyilkosos” játék, amiben az áldozatoknak/ártatlanoknak ki kell nyomozni, kik a gyilkosok/árulók. Mindez megdobva egy igazi 19. századi környezettel, és egyéb „mellékküldetésekkel”: ezek egyaránt igénybe veszik a játékosok szellemi és fizikai képességeit. Bár a tévénéző tudja, hogy kik a gyilkosok, a nyomozás mégis izgalmas, hiszen lehet találgatni, kit fognak megvádolni és megölni, valamint a részjátékok közben mi is gondolkodhatunk a logikai feladványokon. Ez az együtt gondolkodás – ahogy az ATV-s Géniusz és Az ugrás esetében is – bizonyítja, hogy az intellektuálisabb tévéműsorokra is mutatkozik igény.

Nem kell lenézni a tévénézőt, és ostoba tartalmakkal traktálni: a színvonalasabb műsorok is betalálnak, ha jól vannak felépítve, és hozzáértő kreatív csapat áll mögöttük.

De akkor mit kezdjünk a trash műsorokkal?

Trash: VV12

ValóVilág12: Összeszedtük az elmúlt hét legcinkebb pillanatait

Bálnag*ci, sírás-rívás és villa líra – ez volt egy hét a ValóVilágban.

Lássuk!

Igény a trash-re

Egy vallomással kell kezdenem: én éppúgy élvezem Az Árulókat mint mondjuk a Házasság első látásra című párkereső realityt a TV2-n, de fontos, hogy más-más minőségben. Az Árulókról már fentebb írtam, a másik műsor színtiszta trash, azzal a különbséggel, hogy most már nem próbálják úgy eladni, hogy ez maga a tévéműsor – érezhető bennük az irónia és néha még az önreflexió is. Ez leginkább az idei Való Világ szériában volt megfigyelhető, ahol a két műsorvezető, Megyeri Csilla és Puskás-Dallos Péter folyamatosan kommentálták az összefoglalóban látottakat. A másik, amire az RTL ráérzett ezzel az évaddal, hogy nem a legtürhőbb játékosokat eresztették össze a villában, így nem csak különböző karakterek voltak, de végre nem csak az ízléstelenségről szólt az egész. Apropó karakterek: az utóbbi időben ez is hiányzott a realitykből, de most

ismét vannak olyan figurák, akik emlékezetesek maradnak.

Akár a Házasság első látásra rágózó arája, akár a Való Világ sunyi Duduja. A Házasodna a gazda idei évadja pedig már biztosra ment: visszahozták az előző évad legnépszerűbb – értsd legszórakoztatóbb – figuráját, Józsi gazdát, aki egyértelműen a trash-faktort képviseli, és el is viszi a hátán a műsort mint olyan karakter, akin jót lehet szórakozni. Hiszen ezért is nézünk tévét.

Szóval valami ilyesmi történik most: ahogy jönnek vissza a színvonalasabb műsorok, úgy lesznek a korábbiak egyre önreflexívebbek, és helyezik magukat tudatosan a trash kategóriába. Ez ráadásul nem feltétlenül jelent kétféle nézőtípust, hiszen én is vevő vagyok mindkettőre. Ahogy József Attila írja:

„s szivében néha elidőz / a tigris meg a szelid őz”.