Október elején/közepén több fórumon is büszkén jelentette be a köztévé, hogy folytatódik a Kudlik Júlia nevével fémjelzett, legendás tudományos-ismeretterjesztő műsor, ami hosszú évtizedekig jelentett megszokott, kedves időtöltést a tévénézőknek (első körben 1964-től egészen 1996-ig, majd megszűnése után 2000 körül Delta 2000 címen indult újra, végül eredeti nevén 2001-től 2012-ig sugározták). Valószínűleg naivitás volt azt feltételezni, hogy a régi alkotók nélkül újrainduló program képes bármit is felidézni az eredeti minőségéből

– az új Delta azonban a rendkívül alacsonyra helyezett elvárásoknak is sikeresen alámegy. Mit megy? Merül.

Szombaton 16:30-kor a Duna tévére kapcsolva ezután még kilenc héten át ugyanis valami olyan kínosat, szégyenteljeset és szakmai színvonalát tekintve nívótlan dolgot láthatunk, mint már nagyon régen (vagy soha?). Az új Delta a meghirdetett időpontban in medias res, a régi, kultikus főcím nélkül, nulla felvezetéssel vagy bemutatkozással kezdődik. És sajnos nem csak ez változott. A műsort

mintha csak egy figyelemzavaros óvodás szerkesztette volna,

legalábbis más magyarázatot nem találunk arra, hogy röpke öt perc alatt belekapnak a paso doble rejtelmeibe, a méhek táncába, majd a fénysebesség témájába.

Az új Delta félórás képernyőideje során a sorvezetőt jelentő Távolság cím alatt annyi mindent érint, ahány dolog csak a műsorkészítők eszébe jutott erről az egy szóról; és az bizony elég sok minden (gyakran olyasmi is, aminek valójában semmi köze a távolsághoz),

szóval egy-egy téma kifejtésére, illetve ki nem fejtésére mindössze egy-két perc jut.

És ebből a pár percből is jelentős időt vesz el a szakértő megszólalók bombasztikus bemutatása (körbesvenkelés, látványos fények, animáció stb.), ami sokkal inkább illene valamilyen celebvetélkedőbe vagy tehetségkutatóba, mint egy tudományos-ismeretterjesztő műsorba, hiszen itt inkább arra kéne esnie a hangsúlynak, hogy mit mond a csillagász vagy a pszichológus.

Ilyen rövid időben semmi jelentőset. Az új Delta megreked a legtriviálisabb tudományos közhelyek bemutatásánál (rég voltam már általános iskolás, de a méhek táncának alapjai emlékeim szerint általános iskolás tananyag), és fájdalom, de még a szakértőnek meghívott vendégeknek sincs semmi idejük kibontakozni.

illetve hogy akiben nem bízom, azzal távolságtartóbb vagyok. No shit, Sherlock. (És hogy még kevésbé professzionális legyen a megszólalás, a végén szóba kerül a manipuláció és a nonverbális kommunikáció is, aminek a világon semmi köze a távolsághoz.)

A leginkább zavarba ejtő pillanat azonban akkor következik be, amikor egy váratlan fordulattal a műsorvezető, Fejős Ádám meteorológus,

totális szereptévesztésről téve tanúbizonyságot,

szakértő vendégként szólal meg a saját műsorában, és – egyébként meglehetősen áltudományosan – elmondja, miért nem lehet két hétnél tovább előrejelezni az időjárást. Ami egyébként sehogyan sem kapcsolódik a távolság tematikához (ja de, igen, az „időbeli távolság” hajánál fogva iderángatott témájánál fogva mégis; de az is lehet, hogy Fejős Ádám csak meg akarta védeni a mundér becsületét, és saját vesszőparipájáról témázgatni egy kicsit), de sebaj, úgy tűnik, ebben a műsorban semmi sem számít.

Sajnos az előbb hazudtunk, mert lehetett még ennél is kínosabb az élmény, ahogy a szereptévesztést is lehetett még hova fokozni. Már az gyanús volt, amikor a távolság illusztrációjaként paso doblét táncoló pár férfi tagja Fejős volt, de aztán eljön a perc, amikor verset mond, méghozzá József Attila Altatóját, hiszen abban szerepel, hogy

„a TÁVOLSÁGOT, mint üveg golyót, megkapod”,

és ennek kapcsán el lehet mondani azt az irodalmi pletykát, hogy ki is volt a versbeli kis Balázs. Aminek ugye semmi köze a tudományhoz, de megint csak: sebaj, úgy tűnik, ebben a műsorban semmi sem számít.

A szekunder szégyen pedig akkor hág a tetőfokára, amikor egészen váratlanul, tényleg a semmiből, bármiféle magyarázat nélkül a készítők elkezdenek random filmrészleteket mutatni (a Trójából, A tanúból, A keresztapából), amikkel kapcsolatban aztán végképp érthetetlen, hogy hogy jönnek ide, és az egyetlen kapcsolódási pont közöttük kizárólag az, hogy

Fejős Ádám mindegyikbe beletolakszik.

Ezt úgy kell érteni, hogy belemontírozzák az eredeti filmbe, ahogy jegyzeteli Pelikán József és Virág elvtárs beszélgetését, vagy ahogy játszik Don Corleone macskájával. Egészen elképesztő, abszurd és szürreális, hogy a döntési pozícióban lévők úgy gondolták, Fejős egotripjére megfelelő terep egy tudományos-ismeretterjesztő műsor, ahol ugye nyilván elengedhetetlen az ilyen és ehhez hasonló bohóckodás.

De a fejesekben és a műsorkészítőkben szemmel láthatóan fel sem merült, hogy esetleg nem a házigazda one-man-show-jára kíváncsiak a nézők, és hogy más is kerülhet a közönség tagjai közé, nem csak az ő családtagjai, barátai és rajongói (az első két kategória mondjuk valószínűleg lefedi a harmadikat).

Értjük, hogy az lett volna itt a cél, hogy a könnyedebb hozzáállással a fiatalabb korosztályt is megcélozzák, de ezek a hajmeresztő ötletek minden generáció számára kínosak.

A legdurvább ráadásul még hátra van, hiszen az MTVA ígérete szerint olyan is lesz, hogy Fejős James Bond és Toldi Miklós bőrébe bújik, illetve egy T-Rex elől menekül.

A nyilvánvalót leszámítva pedig azért sem helyénvalóak ezek az elvetélt színészi próbálkozások a műsorvezető részéről, mert nagyon csúnyán elterelik a fókuszt. Így történhetett meg, hogy a műsor fináléjában azt láthatjuk, hogy a készítők „időt és távolságot áthidalva odavarázsolják” nekünk, pontosabban Fejősnek Jávor Pált, hiszen ő hallgatja elandalodva, megint csak egy képbe komponálva vele, ahogy a néhai színész elénekli, hogy

„Jaj, de szép kék szeme van magának”,

s eközben szakmailag rendkívül etikátlan módon egy szó sem esik róla, hogy mindezt mégis hogyan valósították meg. Trükkfelvétellel? Mesterséges intelligencia segítségével? Egy Jávorra külsőleg és hangban nagyon hasonlító színésszel?

Mindezekkel kapcsolatban semmi sem derül ki, ami elég jól példázza, hogy a Delta adásának a végére semmivel sem lettünk okosabbak, semmilyen információval, akárcsak tudásmorzsával sem gazdagodtunk – ami azért elég nagy szégyen egy tudományos-ismeretterjesztő műsor számára.

hanem egy olyan szakemberrel, akinek van némi köze a tudományhoz.

Beszélhetnénk még sok mindenről (értsd: sok minden negatívról) az új Deltával kapcsolatban, de semmi értelme. Ha jót akartok magatoknak, egyszer belenéztek tíz percre katasztrófaturizmus céljából, aztán messzire elkerülitek ezt a tudományos ismeretterjesztésnek, illetve Deltának csúfolt valamit – hogy utána ti is levonjátok a megfelelő következtetést:

milyen szuper, hogy ismét jó helyre került a pénzünk!

Ha az igazi Deltára vagy kíváncsi...

57 évvel ezelőtt vetítették először a hipnotikus zenéjű Deltát

5+7 érdekességet szedtünk össze a legendás ismeretterjesztő műsorról, ami 1964. január 31-én, péntek este 18:00-kor került először adásba a Magyar Televízióban.

Tovább