Következzék néhány sorozatszinkron, melynek emléke élénkebben él bennünk, mint a taxisblokádé vagy a MÜSZI-reklámé!
Twin Peaks
Ha létezett sorozat, ami kizökkentette komfortzónájából a bevezetés-tárgyalás-befejezés struktúrához szoktatott magyar lakosságot, az a Twin Peaks volt 1991-ben. Ám még a kifordult szemekkel visító Laura Palmer és a Komár Laci-rongylábat mesterfokon űző törpe sem volt képes olyan agykárosodást előidézni, ami kitörölte volna a minden ízében elsőosztályú szinkron emlékét. Dióhéjban: Szakácsi Sándor Cooper ügynökként legalább olyan időtállónak bizonyult, mint Gruber Hugó a síkbunkó Albert Rosenfieldként, nem is beszélve a pókháló-idegzetű és a szó szoros értelmében megszállott Leland Palmerről, akiből Szersén Gyula varázsolt hiteles futóbolondot. Ezzel szemben a Twin Peaks – Tűz jöjj velem c. előzményfilmmel legrosszabb rémálmunk vált valóra: nemcsak, hogy a sorozat teljes szinkrongárdáját lecserélték, de a törpét sem átallták soroksári dialektussal ellátni. Ám még ennél is súlyosabb belsőfül-gyulladást kaptunk, amikor Laura Félszemű REZSŐKEKÉNT(!) hivatkozott Jean Renault lebujára.
A simlis és a szende
A késői nyolcvanas évek óta talán két esetben (Hatodik érzék, illetve Az utolsó cserkész eredeti szinkronja) tudtunk szemet hunyni afelett, hogy Bruce Willis nem Dörner György hangján szólalt meg. A két színész jobbára megbonthatatlan együttműködése pedig a Moonlightning című – bravúrfordításban A simlis és a szende – sorozattal kezdődött. Nyílt titok, hogy Willis és a főnökasszonyát alakító Cybill Shepherd hasonlóan meghitt viszonyban voltak, mint Allen Ripley és a xenomofrok, ami még inkább hitelessé tette játékukat. A negatív kémiát pedig Básti Juli és Dörner szinkronja is maradéktalanul visszaadta, mindemellett pedig Kiss Erika sem kevésbé hitelesen szólaltatta meg a saját lábában fekve is felbukni képes titkárnőt, Agnest.
Dempsey és Makepeace
Bevalljuk töredelmesen, az első isonzói csatából több részletet tudnánk felidézni, mint a szóban forgó brit krimisorozat bármelyik epizódjából. A szintén csak derengő alapsztori szerint az öntörvényű, szolidan hímsoviniszta New York-i zsarut pedagógiai célzattal egy londoni rendőrnő mellé osztják be, hogy aztán egy-egy bevetés közben önfeledten szívhassák egymás vérét. Amit viszont jó 30 év távlatából is kristálytisztán képesek vagyunk felidézni, az a sorozat három meghatározó szinkronhangja: Kovács Nóra és a személyiségzavaros karakterekben igencsak jártas Harsányi Gábor szócsatái még legalább annyira élnek lelki füleinkben, mint a bumfordi rendőrfőnök kirohanásai Buss Gyula orgánumán.
A Guldenburgok öröksége
A Dallasnak köszönhetően a magyar lakosság cirka egy év alatt hozzászokott, hogy kisujjeltartó körökben a „kirepültek a gyerekek” közhely ismeretlen fogalom, és a családtagok ugyanazon hodályban gyilkolják egymást az idők végezetéig. A másik dolog, amit a Ewing-klán példájából megtanulhattunk, hogy Sznobéknak kijár az NB1-es szinkron. A teljesség igénye nélkül: Tolnay Klári kapásból drámai hitelességgel hozta Hertha Von Guldenburgot, a fáslijától megfosztott múmiát, aki akkor nevetett fel utoljára, amikor egy triceratopsz szarva megcsiklandozta őt. Na, nem mintha menyébe, Christine-be – aki Tímár Éva orgánumán maradt meg a hazai örökkévalóságnak - több lazaság szorult volna. Muszáj továbbá szót ejtenünk a német Cliff Barnes-ról, Jan Balbeckről, akihez szintén tökéletesnek bizonyult Kaszás Attila hangja. A tekegolyó-frizurás Achim Lauritzenből pedig Szilágyi Tibor varázsolt makulátlan szívlapát-életműdíjas karaktert.
Dallas
Talán több generáció nevében is bátran kijelenthetjük: anyánk születésnapjáról olykor hajlamosak vagyunk elfeledkezni, de a Dallos Szilvia – Gera Zoltán – Csankó Zoltán – Szerencsi Éva – Kránitz Lajos – Simorjay Emese névsort lobotómia után is képesek lennénk felidézni. És talán az sem képezi vita tárgyát, hogy a szinkronhangok közül ki volt az, akinek mondatai leginkább dobhártyánkba égtek. Bár Kránitz korábban is kölcsönözte már hangját notórius csirkefogóknak, Darth Vader émelyítően cuki Muppet-figura volt a Dallas Berényi Miklósához képest. Mindez annak is köszönhető, hogy a színész - Larry Hagman karakteréhez igazodva lelépett - a torkában rejlő torzítópedálról, ezáltal pedig Jockey még simább modorú csúszómászóvá vált.
