Nem titok, jelen sorok írója hatalmas tisztelője Antal Imre munkásságának, ami egyebek között abban mutatkozik meg, hogy számos olyan cikk született már az elmúlt években itt a PORT.hu hasábjain, amelyben a felelevenítettük a hazai televíziózás legendás alakjának nagy pillanatait vagy épp a kacagtató poénjait a szilveszteri kabarékból.

Antal Imre 8 legemlékezetesebb tévés pillanata

Összeszedtük a legjobb műsorait a Halló fiúk, halló lányok!-tól a Borson át a Szeszélyes évszakokig.

Tovább

Akadtak azonban Antal Imrének néha komolyabb hangvételű szórakoztató műsorai is. Ilyen volt például a Krimiben tudós? is, ami először 1981-ben invitálta kalandos nyomozásra a tévénézőket – bár ekkor még Pomezansky György volt a szerkesztő-műsorvezető. 10 évvel később, 1991-ben viszont ismét visszatért a nyomozós vetélkedő képernyőkre, hogy és ezúttal már a mindig kifogástalanul öltözködő nagy nevettető, Antal Imre invitálta egy-egy újabb rejtélyes bűneset felgöngyölítésére a krimik kedvelőit otthon és képernyők előtt. De m is volt tulajdonképpen ez a műsor?

Sajnos nincsenek elérhető és visszanézhető adások a Magyar Televízió online archívumában, és a retrórajongók sem tettek fel belőle részleteket a videómegosztókra, így csak a korabeli sajtóból tudjuk visszafejteni, miről is szólt tulajdonképpen a Krimiben tudós?

A műsor legelső, Keresd a tettest! alcímet viselő epizódja 1981. október 27-én, kedden, késő este került adásba. Az ünnepélyes debütálást (a korabeli viszonyokhoz képest legalábbis) komoly médiakampány vezette fel: a Dolgozók Lapjától az Észak-Magyarországon át a Népszaváig minden országos terjesztésű újságban és megyei napilapban megjelent az adás napján és az előző héten is egy-egy kedvcsináló beharangozó cikk, mindegyik nagyjából ugyanazzal a szöveggel:

Krimiben tudós címmel vetélkedősorozatot rendez a televízió október 27-től a 2-es csatornán. A havonta jelentkező műsor a krimi kedvelőknek igyekszik szórakozást, játéklehetőséget nyújtani. A vetélkedő előkészítői abból a nézői szokásból merítették az ötletet, hogy a krimik megtekintésekor sokan szinte „magánnyomozóként” követik a történetet, keresik a tettest. A Krimiben tudós épp a nyomozási kedvre épít. A korábban meghirdetett pályázatra sokan jelentkeztek. Az első adás játékosai — egy férfi és egy nő — annak vágnak neki, hogy megfejtsék a több jeles színész közreműködésével filmre vett krimit. Nemcsak a stúdióban versenyzők törhetik a fejüket, tehetik próbára az emlékezőtehetségüket, a megfigyelőképességüket, hanem telefonon a műsor nézői is közölhetik megfejtéseiket.

Az újságok a fő közreműködők (ma úgy mondanánk: a showrunnerek) nevét is leközölték, és megemlítették azt is, hogy mivel Magyarországon „számos alkalmi krimiíró is akad”, pályázatot írnak ki, és a legjobbnak ítélt művekből újabb epizódokat forgatnak majd. Érdekesség, hogy az exkluzív információ már a Kádár-rendszerben is nagy kincs volt: a Dunántúli Napló október 26-i, hétfői számában ugyanis nem ugyanaz a kedvcsináló egyenszöveg jött le, mint a többi napilapban. Már a hangzatos Hátbaszúrnak egy hölgyet címből kiderült az addig balladai homályban hagyott bűnügy mibenléte, Kökényessy Ferenc rendező pedig személyesen árult el a lapnak néhány kulisszatitkot a műsorról:

Több külföldi tévétársaság készít hasonló vetélkedőket — nagy sikerrel. A havonta jelentkező élő adásban először mindig bemutatunk egy filmet a bűncselekményről. A szereplők közt mindig megjelenik a tettes is. A nyomozás ezután kezdődik a stúdióban, ahol a játékosok kérdéseket tehetnek fel a szereplőknek, visszanézhetik a film egy-egy jelenetét, megkísérelhetik a bűncselekmény rekonstruálását. A stúdióban ül szakértőként a Belügyminisztérium jeles nyomozótisztje is. Minél hamarabb találja meg a tettest a játékos, illetve a néző a telefon segítségével, annál nagyobb a nyeremény összege. 15 perc áll rendelkezésre. Remélem, hogy nálunk is sikerműsor lesz ez a krimiadás, melyben a szálat nem mi göngyölítjük...

Az 1981-es év 43. heti Rádió és Televízió Újságja pedig név szerint is felsorolta, mely korabeli sztárszínészek asszisztáltak az izgalmas nyomozáshoz: eszerint Bencze Ferenc, Halmágyi Sándor, Petrucz Miklós, Soós László, Szabó Sándor és Usztics Mátyás alakították a nyitóepizódban a tettest, az áldozatot és a kihallgatható tanúkat.

Az első adás azonban nem nyerte el a nézők egyöntetű tetszését.

Valkó Mihály, a '80-as és a '90-es évek legendásan vitriolos tollú kultúrítésze (róla már írtunk a korábbi retró tévés cikkeinkben is itt a PORT.hun) a Szolnok Megyei Néplap november 4-i számában, A tévé képernyője előtt címen futó rendszeres rovatban kissé fanyalgott a Magyar Televízió forradalminak beharangozott nyomozós műsorával kapcsolatban:

Krimiben tudós ... — egyelőre a 2-es csatornán. A premier kedd este nem sikerült valami fényesen, a feladat ugyanis megoldatlan maradt, a versenyzők nem találták meg a tettest, ezt kellett keresniök, s a tárgyak emlékezés utáni elhelyezése is csak némi játékvezetői jóindulattal sikeredett. Az erősen lámpalázas játék remélhetően, ha bejáródik, megszabadul görcseitől, nemcsak szorongást (vajon sikeresen végződik-e a játék), hanem élvezetet is nyújt nézőinek.

De a Dunántúli Napló H. E. monogramú recenzora sem volt elájulva: a szintén 1981. november 4-én megjelent Krimiben - nem tudós című tévékritikájában hosszasan ekézte a Magyar Televízió új produkcióját.

Panaszkodhatnék, hogy a televízió újabban megbolondítani igyekszik, tiltakozhatnék, hogy ne nézzenek bolondnak — de magamra vessek, ha nem kapcsoltam ki a készüléket időben, mint azt a nálamnál bölcsebbek tették. De hát már csak „hivatalból" is kíváncsi voltam, mit találtak ki megint a vetélkedők Nagy Organizátorai a „Krimiben tudós” cím alatt. Az pillanatok alatt kiderült, hogy igen nagy apparátust hoztak mozgásba, a versenyzők kiválasztása is komoly előmunkálatokkal járt, majd szakértőket is betelepítettek a stúdióba, nem beszélve a színművészek sokaságáról.

A cikkben a szerző szerencsére részletesen leírta, hogyan épült fel maga az adás, bár szerinte a műsor nyomozói (a játékosokat, a nézőket és a Belügyminisztériumból meghívott szakértőket is beleértve) annyira dilettánsok voltak a tettes megtippelését illetően, hogy a címet nyugodtan át lehetett volna keresztelni Krimiben tudósról Krimi-lottóra:

A filmből nem derült ki, hogy ki a gyilkos, de hát épp ez volt benne a pláne. Úgy kellett kideríteni. A stúdióban jelenlévő versenyzőknek színművészek garmadája állt rendelkezésre, akiket — miközben az óra járt — kikérdezhettek mindenről, családi állapotukról, kedvenc ételükről, de arról is, hogy bementek-e a lakásba vagy nem. Természetesen azt válaszoltak, amit akartak, hogy hazudnak vagy sem, azt a kihallgatok éppúgy nem tudhattak, mintáz egyre zavartabban figyelő nézők. Hogy fog ebből kiderülni, ki a tettes? Hol van a kutya elásva? Hogy lehet tizenkét perc alatt megjegyezni öt-hat ember minden adatát, válaszát, a válaszokban rejlő ellentmondásokat? Természetesen az lett a vége. hogy a versenyzők egyszercsak eltökélten kijelentették: X a gyilkos És bemutatták — ismét csak a színművészek lelkes segítségével — hogyan történhetett az eset. A verseny még ekkor is nyílt volt, következhettek a nézők. Lehetett telefonálni. Hazánk lelkes krimi kedvelői (több millióan vannak? vagy csak több száz ezren?) jelentkeztek is, egyikük a nyomozót gyanúsította, másikuk imigyen nyilatkozott: én a házmesterre tippelek...

A negatív sajtóvisszhang minden esetre nem törte le a Magyar Televízió munkatársait, sorra jöttek az újabb epizódok. Nógrád megye korabeli napilapja, a Nógrád az 1981. november 24-i, keddi számában egy jelenetfotót is leközölt a Krimiben tudós 21:20-kor kezdődő második részéből, amely ezúttal Melyikük a gyilkos?! alcímen futott.

A korabeli újságok tanúsága szerint  még 1982 áprilisában is készültek újabb adások. Ekkor már Krimiben tudós - Nyomozz velünk! címmel adták keddenként, de nem a késő esti sávban, hanem a Híradó előtt, 20:25-ös kezdéssel.

A Krimiben tudós? a  rendszerváltás után Antal Imrével támadt fel

Ami miatt egyáltalán elkészült ez a cikk erről a tévés krimiről, az természetesen az Antal Imre nevével fémjelzett epizódok miatt volt – én ugyanis gyerekként ezt már néztem a tévében, az 1981/82-es részek viszont már csak az életkorom okán is kimaradtak. Az új verziót a '81-es adások műsorvezetője, Pomezansky György jegyezte producerként, és azon kívül, hogy átadta a stafétabotot Antal Imrének, a bevált recepten lényegében semmit sem változtatott: lényegében itt is egy tévéjátékként levetített gyilkosság gyanúsítottjait alakító színészeket kellett kifaggatnia a vállalkozó szellemű játékosoknak a stúdióban, a tévénézők pedig betelefonálhattak a saját tippjeikkel, 

A köztévé a kor szokása szerint itt is mindent bevetett a tévés nyomozás sikere érdekében: az 1991 őszén levetített epizódok (amelyek Rózsa György KamEra Varietéje, hol pedig L’art pour Tart társulat Vastyúk is talál szeget című műsora előtt kerültek adásba 20:15-ös kezdéssel) nyomtatott formában is megjelentek, egy stukkert tartó, szigorú tekintetű Antal Imrével a borítón.

Az első, A szomszédasszony halála címen futó kötet előszavában maga a nagy nevettető invitálta közös játékra és nyomozásra az olvasót:

Mindenekelőtt szeretettel köszöntöm Önt a Krimiben Tudós első számának olvasói között. Ön most egy olyan kiadványt tart a kezében, amely a Magyar Televízió 1. csatornáján jelentkező új vetélkedő olvasmányos változata. Célunk roppant egyszerű. Szeretnénk, ha kiadványunkkal és műsorunkkal kellemes és hasznos időtöltést biztosíthatnánk Önnek. Persze, nem csak olvasásra, gondolkodásra is késztetjük Önt. Nyomozzon velünk! Oldja meg a rejtélyes eseteket, adjon választ a különböző rovatok kérdéseire. Ha a válaszokat beküldi, nyerhet! Sőt, ha megoldása jeles fantáziáról, jó logikáról tanúskodik, játékosunk is lehet a TV1 Krimiben Tudós-ban (ahol akár állami autóját is megnyerheti). A krimiregényekben nem illik az utolsó oldalakra lapozni, hiszen akkor elrontja az ember a saját szórakozását. Nos, a mi kiadványunkban bárhova lapoz is, megoldás helyett újabb Rejtélyekre akad. Keresse rájuk a választ! Játsszon velünk! És ha már régen szunnyad Önben írói véna, úgy íme, itt az alkalom A Krimiben Tudós a mai számmal kriminovella-pályázatot hirdet. A legjobb írások nemcsak következő számunkban jelennek meg, hanem megfilmesítve a TV képernyőjén is. Ezért titoktartásra kérjük Önt. Megfejtését csak velünk közölje, novellája legyen közös titkunk. Miközben jó szórakozást kívánok, egyben, szeretettel üdvözlöm Önt megfejtőként, íróként a Krimiben Tudós stábjában.

1991. szeptember 21-én, szombaton adásba került A szomszédasszony haláláról azonban elég lesújtó vélemény jelent meg pár nappal később Komárom-Esztergom megye napilapjában, a 24 órában Sulyok Kálmán tollából:

...és akkor szombat este bekapcsolom a tv-t, s látom ám, hogy a nyomozó nem akárki — Antal Imre. Próbálom ízlelgetni, mint az aznap ajándékba kapott hét deci vörösbort. — Parodizál? Nem. Komolyan csinálja? Nem tudja. Rutin? Az se. Elpróbálták ezeket a jeleneteket?... Aztán rájövök, hogy illusztráció az egész, mint az a gyakori „Jogi esetek” vagy a „Családi kör” filmbetétei. Fölvezetés az újonnan beindult Krimiben tudós? (hej, de szellemes című) vetélkedőhöz, melynek civil résztvevői befejezhetik a történetet, megtalálhatják a gyilkost, csinálhatnak már valami érdekeset ebben az unalmas, kilátástalan vacak helyzetben. Természetesen nem találták meg. Ha vigasztalja őket, én se találtam volna meg, az tuti... Valaki betelefonált és nyert... már nem tudom, mit... Talán egy tévét, amelyen majd nézhet krimiket, de az ilyen telefonálások — ennyi már rám is ragadt — gyanúsak, nem?... S akkor egy reklám: hápogó, kotkodáló, kukorékoló tyúkemberekkel és — na végre; Rózsa Gyuri...

Az 1991. október 19-én levetített második részéről sajnos nem sok konkrétum maradt fenn. A Backhand cím alapján, valamint az aznapi Új Nógrád hasábjain Gyilkosság a teniszpályán címmel leközölt Antal Imre-miniinterjú viszont arra enged következtetni, hogy ezúttal a vörös salakos pályán, adogatás közben lelhette halálát az aktuális kinyomozni való rejtély áldozata...

A miskolci Déli Hírlap (ami később egyesült az Észak-Magyarországgal) október 29-i száma pedig egy terjedelmes interjút közölt a játék egyik résztvevőjével, Simkó Adriennel, a Herman Ottó Gimnázium harmadikos tanulójával, aki örömmel osztott meg érdekes kulisszatitkokat az újságolvasókkal:

(...) nagyon lámpalázas voltam, de azt hiszem, ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az a tudat, hogy most pár millióan engem néznek, másokat is feszélyezett volna. Ilyen körülmények között kell koncentrálni, magázni a színészeket, ami a fiatalokat egyébként is zavarja. Szerencsére az egész stáb nagyon kedves volt, minden eszközzel megpróbálták feloldani a versenyzőikben a forgatással járó feszültséget. Antal Imre például sztorikat mesélt, ő rendkívül közvetlen volt, mint ahogy Szirtes Ági is.

A műsor maradék két epizódjáról viszont sajnos már csak tartalomismertetőt közöltek a korabeli tévéújságok és napilapok:

• 3. rész: Vérkereszt, avagy Ahogy gyilkolni akartok: új szerzőt avat a Krimiben tudós. Kis Zoltán, az ismert újságíró először jelentkezik a képernyőn fordulatos, izgalmas krimivel. A történet középpontja egy elegáns környezetben megtörtént „sátánista” gyilkosság.
• 4. rész: Ragadozók: Munkácsi Miklós új krimijének középpontjában napjaink egyik problémája, a menekültkérdés áll. A játékban egy Erdélyből ideszármazott, az átlagosnál csinosabb lány (és természetesen a minden krimi alapvető motívumaként jelentkező pénz) körül folyik a dráma.

A Krimiben tudós? végül egy évvel később, 1992-ben is visszatért a képernyőre: ekkor már Déri János kultikus UFO-magazinja, a Nulladik típusú találkozások előtt sugározták az este 8-as műsorsávban. Ezekről az epizódokról viszont majd a cikksorozatunk következő részében írunk.