A Twin Peaks kétségtelenül az első számú kultsorozat a televíziózás történetében, hivatkozási pont,  amire aztán a kései harmadik évad nem csak egy lapáttal, hanem egy egész kamionnal rátett. Különcsége egyedülálló, és bár azóta sem láttunk még csak hasonlót sem, számos sorozat merített belőle. Hol ezt, hol azt, hiszen David Lynch és Mark Frost alkotása több műfajt is ötvöz egyszerre: krimi, melodráma, komédia, szappanopera, természetfeletti horror, thriller és még ki tudja, micsoda.

Twin Peaks idilli kisvároska az amerikai-kanadai határ mentén, az erdő közepén. Lakói egyszerű, de jóravaló emberek – legalábbis a felszínen, mert a színfalak mögött: drogkereskedelem, prostitúció, gyilkosság, vérfertőzés és aljas machinációk zajlanak, miközben az erdőben valami ősi, nem evilági gonosz lopakodik, és még a baglyok sem azok, amiknek látszanak. Sötét és borzalmas titkok, szenvedélyes, ám beteljesületlen szerelmek, hűtlenség, különc figurák, rejtélyes és baljós álmok, a világ legfinomabb meggyes pitéje – és végig szól a zene.

No meg kávé, sok-sok kávé.

Mi lehet Lynch és Frost sorozatának a titka? Sokszínűsége, kiszámíthatatlansága, netán a rejtélyessége? A zseniálisan megírt karakterek, akik menten a szívünkhöz nőnek? A már-már giccsbe hajló, de mégis átélhető érzelmessége? Vagy a gonosz zavarbaejtő ábrázolása?

Tudja a fene. A Twin Peaks meghatározhatatlan, behatárolhatatlan elegye talán csak szerencsés véletlenek műve, és a klasszikus két évadot csak maga Lynch tudta felülmúlni.

Kérdés persze, hogy ki mit tekint "twin peaksesnek", hiszen az eredeti sorozat nézettsége is jócskán megcsappant, miután kiderült, hogy ki ölte meg Laura Palmert. Onnantól, bár voltak gyenge mellékvágányok (mint a szánalmas James Hurley egy teljes epizódnyi kalandocskája), de Windom Earl sakkjátszmájával és a barlangokkal egyre jobban elmerült a természetfeletti mitológiában. Általában a táncoló törpe-BOB-vörös szoba és egyebek jelképezik, de annyira sokszínű sorozatról van szó, hogy nem kell ahhoz táncoló törpe, hogy az utódok büszkén hordozzák a Twin Peaks örökségét.

Miért éppen Alaszka? és Szívek szállodája

Twin Peaks városkájában csak úgy hemzsegnek a furábbnál furább alakok, és e két sorozatban sincs másként. A Miért éppen Alaszká?-ban ugyanúgy egy kívülálló érkezik az Isten háta mögötti városba, Cicely-be, ahol rettenetesen furcsa és különc emberek élnek, továbbá – ahogy Lynchéknél – fontos szerepük van az álmoknak és a spiritualitásnak. A szintén kis közösségben játszódó Szívek szállodája megmarad a romantikus komédia/dráma külsőségei közt, de azért bőven méri az abszurd humort, ahogy a hóbortos karaktereket is és a kávéfetisizmust.

Riverdale

A CW, az Amerikában kultikus, 61 éve futó Archie-képregények alapján készült, bár felnőttesebb tónusú Riverdale-t alapvetően a Twin Peaks előtti tisztelgésnek is szánták az alkotók. És nem csak azért, mert egy festői, északnyugati városkában játszódik, hanem azért is, mert az első epizód máris egy holttest felfedezésével kezdődik, és a rejtélyes gyilkosság szálát másfél évadon át fejtegetik. Persze ezeket azért elég sok sorozatra elmondhatnánk, viszont a Riverdale egyik epizódjában számos utalást találhatunk a Twin Peaksre és úgy általában David Lynch alkotásaira: a Blue Velvet (Kék bársony) nevű videotékában egy david nevű fickó dolgozik, a Scarlet Suite-nak elnevezett pornórészleg padlója megegyezik a Twin Peaks rejtélyes vörös szobájának padlójával, és még a Radírfej is szóba kerül.

Gyilkosság, Broadchurch

A Gyilkosság (The Killing) a Forbrydelsen című dán sorozat amerikai remake-je, de jóval ismertebb, ezért nevezzük meg azt. Ez, ahogy a Broadchurch szintén egy holttest felfedezésével kezdődik, ám mindkét sorozat – ahogy a Twin Peaks is tette – hangsúlyosan foglalkozik az áldozatok családjainak gyászával, és annak következményeivel. Emellett a Broadchurchben szintén egy nagyvárosi rendőr érkezik egy olyan kisvárosba, ahol a pompás díszletek mögött sötét üzelmek zajlanak, és sokan egészen másmilyennek mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

Ilyenkor szoktak múltbéli disznóságok napvilágra kerülni.

Wayward Pines

Mi a franc történik ebben a kisvárosban?

– nagyjából így foglalhatnánk össze M. Night Shyamalan Blake Crouch magyarul is megjelent regénytrilógiája alapján készített, két évadot megélt sorozatot. Végül a történet egy nagy csavar után SPOILER átmegy sci-fibe SPOILER VÉGE, de addig csak úgy sorjáznak a rejtélyek, és a városkába (persze, hogy hatalmas erdő veszi körül)  csöppenő Matt Dillonnal együtt a néző is csak vakarja a fejét, és tűkön ül, hogy gyerünk, gyerünk, derüljön már ki valami.

A Birodalom

Nem olyan régen röppent fel a hír, hogy Lars von Trier folytatja, illetve lezárja a 90-es közepén készített, két évados minisorozatát, ami zavarbejtő műfajkavalkadjával és a természetfeletti elemek hajmeresztően groteszk használatával (gondoljunk csak az Udo Kier játszotta karakterre, a tévétörténelem valószínűleg legnagyobb WTF pillanatára) talán a legközelebb áll a Twin Peaks teremtette hibrid világhoz, persze nyakonöntve Trier a mainál azért jóval konszolidáltabb, de jellegzetes stílusával. Persze nagyon más, de a hatás egyértelmű.

X-akták és Lost

Egyik sorozatot se kell bemutatni, és aki netán egyetlen részt sem látott egyik szériából sem, az is tisztában van vele, mi fán teremnek. David Duchovny már a Twin Peaksben elkezdte FBI ügynökös karrierjét, hiszen ő alakította a transznemű Denise Brysont, és elég jól állt neki a női ruha. A Lost a rejtélyeket tekerte maximumra, igen erős spirituális színezettel, bár a sok-sok egymásra rétegződő titok akkora katyvasz lett, hogy az azokból épített tákolmány összeroppant a saját súlya alatt. De vitathatatlan, hogy máig nagy hatása van, a hangulata a Twin Peakshez hasonlóan utánozhatatlan, és számos örököst is szült: a sajnos egy évad után elkaszált Alcatrazt, A rejtélyt, ami örökség tekintetében afféle X-akták-Lost crossover és talán a német Darkot is ide sorolhatjuk, vagy a friss Különválás című sorozatot.

Persze lehet, hogy túlzás mindenben a Twin Peaks hatását látni, hiszen a sorozatok evolúciója során temérdek nagy hatású alkotás készült, de az, hogy alapvető szériákat ihletett, kétségtelen.