Egyelőre az első évad tíz epizódjából három ment le a Dunán, mi pedig megnéztük, mire a nagy felhajtás. Az eddig látottak arról nem győztek meg, hogy a műfaj alapvetéséről lenne szó, arról viszont igen, hogy határozottan érdemes folytatni.
Az újságok – a közmédia sajtóközleményének megfelelően – kisebbfajta szenzációként tálalták, hogy június 5-én elindult A híd című több mint tízéves skandináv, egészen pontosan svéd-dán bűnügyi sorozat. Mivel egy évvel az eredeti sugárzás után, 2012-ben a széria első évadát leadta már a VIASAT is, a felhajtás inkább az alkotás kultikus hírnevének szólt, illetve pár héttel később annak, hogy kiderült: közvetlenül az első után a Dunán lemegy a második évad is, amit Magyarországon hivatalosan még nem láthattunk.
Az eredetileg 2011 és 2018 között négy évadon át futott A híd nagyjából olyan volt a tévében, mint később a Teljesen idegenek a moziban: forgalmazásra vagy kétszáz ország vásárolta meg,
többen pedig remake-et is készítettek belőle (ennek megfelelően van amerikai, angol-francia, orosz, német-osztrák, szingapúri-maláj és görög-török verzió is).
Örülhetnek a rajongók!
A híd: dupla részekkel jön az izgalmas skandináv krimi a Dunán
Július 17-től dupla részek jönnek, július 31-től pedig Magyarországon először a szinkronizált második évad várja a nézőket.
Tovább
Ami amiatt érthető, hogy nagyon ütős a sztorija, amiatt viszont már kevésbé, hogy az ún. nordic noir műfaj darabjainak elsősorban nem a cselekményben, illetve abban is, de amellett inkább a hangulatukban és a sajátos északi ízekben rejlik a vonzerejük – szóval ha ezt kivonják belőlük, nem biztos, hogy sokat érnek (erre azóta valószínűleg maguktól is rájöttek a remake-ek alkotói, hiszen egyik sem érte meg a négy évadot).
De legyen bármennyire is kultikus alkotás, A hídnak
megvannak a maga előzményei a skandináv krimi műfajában
– így lehet, hogy alkotói valami különlegeset hoztak létre, de elég erőteljesen támaszkodtak a korábban a témában látott művekre. Az ugyan szokatlan, hogy a sorozat nem valamely eredetileg könyv formában megjelent skandináv krimi adaptációja, mint a legtöbb (vagy legalábbis jó sok) skandináv film vagy széria, szóval ilyen szempontból eredeti tartalomnak tekinthető, de az ’eredeti’ szót azért kezeljük erős kritikával.
A híd elképesztően erős alaphelyzete szerint egy éjjel félbevágott holttestet találnak a Svédországot Dániával összekötő Øresund hídon, méghozzá úgy, hogy a test egyik fele az egyik, a másik a másik országban pihen. Később az is kiderül, KISEBB SPOILER! hogy ráadásul két külön holttestről van szó, azaz a maradványoknak csak a felsőtest része tartozik egy svéd politikusnőhöz – az alsótest egy dán drogos prostituálté, így a helyszínre érkező két rendőrnek, a svéd Saga Norénnak és a dán Martin Rohdénak közösen kell nyomoznia az ügyben.
Az alkotók vélhetően nem csupán a sokkolás céljából mutogatják olyan nagy kedvvel a mészárszéken profi módon kettéfűrészelt holttestet, hanem hogy azt szimbolizálják vele:
belül mindenki egyforma.
A gyilkos ugyanis hamarosan felveszi a kapcsolatot a sajtóval és a rendőrséggel, és kiderül: a társadalmi egyenlőtlenségekre kívánja felhívni a figyelmet, és ennek érdekében a későbbiekben SPOILER! közel egy tucat hajléktalan megmérgezésétől és az emberrablástól sem riad vissza.
Talán már ennyiből is látszik, hogy A híd elég erőteljesen támaszkodik a Millennium-trilógia darabjaira (film- és sorozatváltozatában A tetovált lány címmel lehet ismerős), lásd például a média fontosságát, de innen származik a nyomozó szerepben fellépő furcsa, azaz egyáltalán nem összeillő pár is (míg a svéd detektívnő különös viselkedése miatt gyaníthatóan az autizmus spektrumzavar valamely pontján helyezkedik el, és már-már betegesen zárkózott, a dán nyomozó nyitott, barátságos figura), ahogy Saga alakját alapvetően is erősen megihlette A tetovált lány-beli Lisbeth Salander szintén súlyos szociális kihívásokkal küzdő figurája.
A híd cselekményében ezenkívül tetten érhető a Q-ügyosztály esetei regény- és filmfolyamának erős hatása is (amely univerzumból ugyan a filmek később készültek, de a könyvekből már négy is megjelent a széria debütálásáig),
De a múltbeli események fontossága és várható felszínre törése, illetve kapcsolata a jelenbeli történésekkel is rokon a franchise és a sorozat között. Utóbbi mondjuk szinte minden skandináv krimiben megjelenik, szinte receptként használják a szerzők, akik gyakran párhuzamosan futtatják a múltbeli és a jelenkori szálakat.
Még több skandináv jóság
Kihagyhatatlan skandináv krimisorozatok
A napokban került műsorra (Duna Tv) a közmegegyezés szerinti legjobb skandináv sorozat, A híd, és ennek örömére gyűjtöttük össze a legjobb hasonló krimisorozatokat. Egészségetekre!
Tovább
Erről A hídban nincs szó: ennek a sorozatnak inkább az a trükkje, hogy
részenként újabb és újabb karaktereket vezet be, akik közül sokról eleinte azt sem tudjuk, hogy miért figyeljük,
azaz hogy mi közük van a fő eseményekhez; mindez apránként derül csak ki – amikor pedig kiderül, újabb rejtélyes figurák érkeznek (lásd például az első epizód Stefanját és a szívátültetésre váró gazdag férfi feleségét, illetve a harmadik részben felbukkanó csellengő fiatal lányt).
Ennek megfelelően a bűnügyi vonal is kis léptekben, fokozatosan, aprólékosan halad, és vélhetően csak a legvégére áll majd össze a teljes kép – így az is csak akkor fog kiderülni, valóban akkora alapvetés-e a skandináv krimi műfajában A híd, ahogy azt hallani lehetett róla (annyi biztos, hogy Saga figurája tovább élt a zsánerben, lásd például Camilla Läckberg és Henrik Fexeus 2021-ben indult Mina és Vincent-könyvsorozatának szintén Asperger-gyanús nyomozónőalakját).
Az már bizonyos, hogy az ügyes cselekményvezetés, illetve a karakterek jellemének és kémiájának rendkívül biztos kezű kibontása
