A Watchmen: Az őrzők egy olyan alternatív világba kalauzol, ahol nincs szükség hősökre, és aki mégis erre adja a fejét, az előbb-utóbb bűnöző lesz, vagy megbolondul.
Zack Snyder képregényfilmjeit nem övezi túl nagy népszerűség, ami többek közt annak is köszönhető, hogy emberünk gigászi léptékekben gondolkodik, amire kevés stúdiónak van türelme. Oké, a Marvel Moziverzum azóta bebizonyította, hogy érdemes hosszútávú filmterveket szőni, de Snyder akkorát bukott a DC Studios-nál, hogy azóta is kaparja össze magát a képregénybirodalmat birtokló Warner (persze, nem csak ezért). Ez azonban annak is köszönhető, hogy a rendező nem egy filmben, hanem komplett történetszálakban gondolkodik, amit valamennyire megmutatott Az Igazság Ligájának új verziója, amibe nem szólt bele a stúdió. Valami ilyesmi történt az Alan Moore és Dave Gibbons képregényéből készült 2009-es Watchmen: Az őrzőkkel is.
A Watchmen eredetileg 1986-87 közt jelent meg 12 füzetben, és nem csak a története, de a kivitelezése is meglepő volt. Például a Rettentő szimmetria című részben a képregény paneljei minden oldalon szimmetrikusan lettek elrendezve, de az is egy egyedi megoldás, hogy minden füzet végén olvasható valamilyen áldokumentum: könyvrészlet, cikk, interjú, ilyesmi. Ezeket persze nem lehet átvinni egy filmbe, de Snyder igyekezett mindent megtenni, hogy átadja az alternatív Amerikát, ahol a szuperhősök segítségével megnyerték a vietnámi háborút, Nixon pedig az ötödik elnöki ciklusát tölti épp.
Ebben a világban (ami a nyolcvanas évek alternatívája) béke honol, de csak látszólag, ugyanis, valaki megöli az egyik visszavonult, álarcos hőst, Komédiást, aki annak idején a kormánynak dolgozott.
A nyugdíjba vonult szuperhősök így kénytelenek újra szolgálatba helyezni magukat, ám ellentétben a legtöbb képregényfilmmel, ebben semmi heroikus nincs.
Valamilyen módon mindenki mentálisan sérült, ami nem csoda, ha megismerjük a múltjukat. Van, akit gyerekkorában traumatizáltak, van aki a szülei árnyékában él, és van olyan is, aki egyenesen háborús bűnöket követett el. Több szálon, több idősíkon, több karaktert mozgat a történet, és bár soknak hangzik a moziverzió játékideje (2 óra 42 perc), egy ilyen komplex sztori kibontására igencsak csekély.
Snyder aztán kétszer is lehetőséget kapott, hogy alaposabban elmesélje a Watchment: van egy 3 óra 6 perces Director's Cut, és egy 3 óra 35 perces Ultimate Cut. Ez utóbbi már tartalmazza A Fekete Hajó meséi című animációs sorozatot is, ami egy külön sztori, de mindig reflektál a film eseményeire (a képregényben ezt a kalóztörténetet egy kisfiú olvassa, szintén képregény formájában). Ebből a verzióból látszik, hogy Snyder sok mindent igyekezett megvalósítani Moore Watchmenjéből, amit egy filmen lehetséges.
még több Watchmen
Tetszett a Watchmen-képregényből készült film? Akkor a sorozatot is imádni fogod!
Milyen lenne Amerika, ha tényleg jelmezes zsaruk vadásznának a maszkos bűnözőkre? Az HBO brutálisan jól bemutatja. Pilotkritika.
Tovább
De a Watchmen: Az őrzők még így, a moziverziót nézve is kiemelkedik a képregényfilmek tömegéből, és igazi aktualitását csak most, tizennégy évvel a bemutató után érte el, amikor mindent elözönlenek a képregényfilmek. Azt meg, hogy mennyire volt okos döntés megváltoztatni az eredeti képregény végét, mindenki döntse el maga: jócskán lehet sorolni az érveket ellene és mellette is.
