Nagyon szomorú év volt az idei: 86 éves korában meghalt gyerekkorunk kedvenc pofonosztója, Carlo Pedersoli, vagy ahogyan az egész világ ismerte, Bud Spencer. Jóbarátja és kollégája, a 77 éves Terence Hill viszont nagyon is él még, olyannyira, hogy idén egy motoros filmet is leforgat a rajongóinak! Persze ez már nem lesz olyan kacagtató móka, mint a legnagyobb sikereik, ahol a nagydarab, mogorva zsivány, meg a fürge, nagydumás haverja mindig akkora pofonokat adott a buta gengsztereknek, hogy azok fejjel előre repültek bele a bárpultba.

Azt viszont a hazai kereskedelmi csatornákon régóta tudják a szerkesztők, hogy a magyar ember a két ünnep között azt szereti a legjobban, ha semmi más dolga nincs, csak szaloncukrot és bejglit falni a tévé előtt, miközben Bud Spencer és Terence Hill ezredszerre is kioszt pár parasztlengőt, úgyhogy a héten ismét megnézhetjük a legendás páros legjobb filmjeit.

Hétfő: Bunyó karácsonyig

Ez volt Bud Spencer és Terence Hill utolsó közös produkciója. Annak idején mindketten westernhősként kezdték a karrierjüket, westernhősként is akarták befejezni. Természetesen nem azért hagyták abba a közös filmezést, mert összevesztek volna - épp ellenkezőleg, a két sztár Bud Spencer halála napjáig jóban volt egymással, sőt, rendszeresen együtt ettek spagettit, miközben megbeszélték az élet dolgait. Egyszerűen csak úgy érezték, hogy a modern, amerikai akciófilmes világban ők már nem lehetnek annyira hiteles bunyósok, mint fénykorukban, a '70-es, '80-as években.

1994-re ráadásul már a spagettiwestern műfaját is eltemették a nézők. A bunyó karácsonyig persze hűséges maradt a műfajhoz, és egy igazi vadnyugati történetet mesél el: Moses (Bud Spencer) az egyik legprofibb fejvadász, ám váratlanul felbukkan az öccse, Travis (Terence Hill), akit képtelen lerázni, így nagyon megnehezül számára az 5000 dollárt érő bandita, Sam Stone (Boots Southerland) elfogása.

Kedd: Nincs kettő négy nélkül

Mi lehet viccesebb Bud Spencernél és Terence Hillnél? Természetesen két Bud Spencer és két Terence Hill! Nem csoda, hogy a rajongók egyik nagy kedvence a Nincs kettő négy nélkül, hiszen ez az a film, amiben kedvenc pofonosztóink olyan szélhámosokat alakítanak, akik mindenkivel elhitetik, hogy ők a két karót nyelt brazil milliomos, Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedo. A dupla szereposztás elképesztően vicces jeleneteket szült: nekem például az a kedvencem, amikor a főgonosz beküldi a leghülyébb embereit („Apokalipszis! Vitriol!”) a Coimbrák ellen, akik Tom és Jerry-rajzfilmeket idéző, mókás bunyóban intézik el a rosszfiúkat:

Órákig lehetne még idézgetni a film legemlékezetesebb jeleneteiből. A szinkronos változata leghíresebb Terence Hill-mondata minden bizonnyal ez:

Az a tény kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.

Szerda: Nyomás utána!

Ki ne tudná álmából felébresztve is a film legfontosabb mondatát?

Lebukott egy emberünk Alaszkában! Kár érte, kiváló ügynök volt!

Nem vitás, ez az 1983-as, könnyed akciófilm a valaha volt legjobb James Bond-paródia! Természetesen hőseink, azaz Rosco, a csavargó és Doug, a börtönből frissen szabadult kamionos csak véletlenül lesznek a CIA legjobb titkosügynökei. De ha már így alakult, látványosan laposra verik a Bond-gonoszok legbénábbikát, a világuralmi terveket szövögető K1-et, a teljes magánhadseregével együtt.

Azt, hogy a Nyomás utána!, a Nincs kettő négy nélkül vagy a Bűnvadászok a mai napig is ennyire vicces tudott maradni, egyértelműen az E.B. Clucher művésznéven tevékenykedő Enzo Barboni érdeme. Ő volt az a briliáns humorú rendező-forgatókönyvíró, aki rájött, hogy az Isten megbocsát, én nem-típusú, kőkemény italowesternekben bemutatkozott páros, vagyis a nagydarab bulldog meg a fürge macska figurája a XX. századi Amerikában is simán működhetne. És mindössze annyit kellett változtatnia a recepten, hogy a kalapos rosszfiúk lovak helyett itt már Cadillac-ekkel járnak.

Csütörtök: Extralarge: Gyilkosság Miamiban

A '90-es években már szinte teljesen különvált Bud Spencer és Terence Hill filmes karrierje. Amíg Terence Hill megmaradt a western zsánernél (Lucky Luke, Doc West), és nagy sikereket ért el az Alpesi őrjárattal meg a bűnügyek nyomába eredő Don Matteóval, addig Bud Spencer a Piedone-vonalat vitte tovább. Vagyis: továbbra is könnyed hangvételű, vicces krimiket forgatott.

Ilyen volt az Extralarge sorozat is, amiben Terence Hill helyett a Miami Vice Don Johnsonhoz képest kevésbé híres sztárjával, Philip Michael Thomasszal együtt üldözte a bűnt a napfényes Floridában. Sajnos ezek a tévéfilmek már nem lettek annyira népszerűek, mint a régi Bud Spencer-klasszikusok, de persze a fanatikus rajongók mindig szívesen megnézik.

Péntek: Bűnvadászok

Íme a Bud Spencerterence Hill-páros legjobb félreértésen alapuló bunyós vígjátéka, az 1977-es Bűnvadászok, amiben csirkefogó hőseink véletlenül egy rendőrőrsre törnek be, így kénytelenek lesznek önként egyenruhát húzni, ha nem akarnak rács mögé kerülni. Ki ne ismerné a film kultikus mondatát, amit mindig benyögi valaki egy házibuliban, vagy ha valahová be kell menni és ott megszólalni:

Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!

És persze hosszan lehetne még sorolni az instant klasszikusokat ("Ez a brokkoli a kormányzó?", "Az egész világ egy nagy vécécsésze!").

Pedig valójában ez a Barboni-film is olyan, mint a többi: kapunk két léha életű csibészt, akiknek ugyan aranyból volt a szíve, de amíg hagyják őket nyugodtan hagymás babot enni, addig nem nagyon vernek meg senkit. Inkább csak egymást ugratják, és közben mesés gazdagságról álmodoznak. Persze itt is eljön kötelező fordulópont, amikor a törvényre addig fittyet hányó páros végül látványosan laposra veri az összes gonosztevőt, de pont ezért szeretjük Bud Spencer és Terence Hill filmjeit. A modern meséket, ahol a jók mindig győznek, a buta gonoszok pedig elnyerik a méltó büntetésüket!