Jimmy Eat World: The Middle (2001)

Az 1993-ban alakult arizonai Jimmy Eat World a ’90-es évek egyik legnagyobb hatású, kultikus emo/pop punk csapata volt, akik habár második lemezüket már egy multikiadó, a Capitol égisze alatt jelentethették meg, sokáig mégsem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Noha az 1999-ben megjelent Clarity című albumukat a kritikusok az évtized egyik legjobb rocklemezének és egyenesen a műfaj bibliájának tartják, amely hatalmas hatást gyakorolt a 2000-es évek őrületes népszerűségű emo hullámára is, a zenekar kereskedelmileg mégsem bizonyult sikeresnek, így kiadójuk a korong megjelenése után menesztette őket.

Ezután a csapat kis költségvetésű turnékra indult, a köztes időkben pedig különböző civil munkákat vállaltak, hogy az így megkeresett és félretett pénzükből fedezni tudják soron következő albumuk felvételeinek költségeit. Az eredmény a Bleed American című anyagban materializálódott, amely számos multi érdeklődését felkeltette, majd végül a DreamWorks kiadásában láthatott napvilágot 2001 júliusában.

A korábbiaknál lényegre törőbb és könnyeben emészthető stílusú album második kislemezes dala, a The Middle pedig végre valahára áttörte a banda és a mainstream ismertség között húzódó falakat és óriási sikert aratott: műsorára tűzte a Top 40 rádió, melynek köszönhetően a Billboard 100-as mezőnyében az 5. helyig jutott, az Alternatív dalok listáján egészen az első helyre ugrott, de szinte az összes fontos amerikai listán a Top 10-be, Angliában pedig a legjobb 30 közé került. A dalhoz készült videoklip szintén kirobbanthatatlan volt a zenecsatornák képernyőjéről és meghozta a banda számára a várva várt népszerűséget, azonban a szám elképesztő sikereit ezek után már soha többé nem tudták megismételni.

The All-American Rejects: Swing, Swing (2002)

Az 1999-ben alakult, Oklahomából származó The All-American Rejects a 2000-es évek közepének egyik legnépszerűbb emo pop zenekara volt, akik a 2002-ben megjelent, önmagukról elnevezett debütáló albumukkal és az azon szereplő Swing Swing című dallal rövid idő alatt a fiatalok nagy kedvencévé váltak. A mainstream sikereket a 2005-ben megjelent második, Move Along című korongjukkal folytatni is tudták, sőt, az albumról kimásolt mindhárom kislemez a Billboard 100-as lista legjobb 15 dala közé jutott.

A karrierjüket elindító Swing Swing című számhoz készült videoklip azonnal a zenecsatornák egyik kedvencévé vált, maga a dal pedig a csapat első Top 10-es dala lett az amerikai Modern Rock dalok mezőnyében. A szám Angliában is a legjobb 15 közé került, a tengerentúli rádiós listákon a Top 40-be jutott, de még a Billboard 100 legnépszerűbb kislemeze közé is sikerült beverekednie magát.

Habár a banda a sikerszériát egészen a 2008-as Give You Hell című slágerük megjelenéséig folytatni tudta, az utóbbi pár évben már jóval kevesebbet hallhattunk róluk.

Yellowcard: Ocean Avenue (2003)

Az 1997-ben alakult, eredetileg Floridából származó Yellowcard a 2000-es évek elejének egyik nagy népszerűségnek örvendő pop punk bandája volt, akik azzal tűntek ki a korszak hasonszőrű csapatai közül, hogy hangzásukba egy a műfajtól szokatlan hangszer, a hegedű hangját is beépítették, teljesen egyedivé téve ezzel alapvetően rockos megszólalásukat.

A banda több tagcserén és két hardcore punk stílusú, függetlenül kiadott nagylemezen is túl volt már, mire a stabilizálódott felállású és dallamosabb stílusra váltó zenekar szerződést kapott a Capitol kiadótól, akik 2003-ban meg is jelentették a banda Ocean Avenue című vadonatúj korongját, amelynek címadó tétele végre meghozta a csapat számára a mainstream áttörést. A dalhoz készült videoklip az MTV TRL című kívánságműsorának elsőszámú kedvence lett, aminek köszönhetően a számot a rádiók is játszani kezdték.

A kislemez így aztán egészen a Billboard 100-as lista Top 40-es mezőnyéig jutott és végül több mint 2 millió példányban talált gazdára csak az Egyesült Államokban. A csapat hirtelen a rockmagazinok címlapján és a fesztiválok headlinerei közt találta magát, de dalaik TV-sorozatokban és videójátékokban is rendre felcsendültek. Soron következő albumaik azonban már nem tudták megismételni ezt a sikerszériát, 2017 márciusban pedig bejelentették feloszlásukat.

Fall Out Boy: Sugar, We’re Goin Down (2005)

Az underground körökben népszerű hardcore punk és metalcore zenekarok tagjaiból verbuválódott, 2001-ben alakult Fall Out Boy egy eredetileg csupán side-projectként indult kezdeményezésből vált az utóbbi bő 15 év egyik legsikeresebb és legelőremutatóbb rockbandájává, akik a 2000-es évek második felének emo/pop punk hullámának első számú képviselőjeként rövid időn belül a fiatalok kedvencei lettek.

Bár 2003-ban megjelent bemutatkozó anyagukat a kritikusok a mai napig a műfaj egyik legfontosabb lemezének tartják, a mainstream áttörtést a 2005-ben megjelent From Under The Cork Tree című lemezük előfutáraként megjelent Sugar, We’re Goin’ Down című dal hozta meg a csapat számára, amely egy szélesebb közönség előtt is ismertté tette a banda nevét és egyből a Billboard 100-as listájának 8. helyére katapultálta a zenekart.

Bár a zenekar elégedett volt a számmal, a kiadójuk kétségbe vonta az abban rejlő potenciált, mondván refrénjében túl sok szó szerepel és a gitárok is túl kemények benne, így a rádió úgysem fogja lejátszani majd. A multi szerencsére tévedett, a szám óriási sláger lett és igazi világsztárrá tette a fiatal csapatot, a kislemezből pedig a mai napig több mint 4 millió példány talált gazdára, csak az Egyesült Államokban.

Panic! At The Disco: I Write Sins Not Tragedies (2005)

A 2004-ben alakult, Las Vegas-i Nevadából származó Panic! At The Disco napjaink egyik legnépszerűbb rockbandája, akik már a 2005-ben megjelent A Fever You Can't Sweat Out című bemutatkozó korongjukon bátran merték belekeverni pop punk hangzású dalaikba az olyan műfajok stíluselemeit, mint az elektronikus zene, a baroque pop vagy épp a swing.

A mára már inkább Brandon Urie frontember szólóprodukciójaként működő csapat az említett album I Write Sins Not Tragedies című felvezető kislemezével vált egy csapásra a fiatalok kedvencévé a 2006-os év során. A szám videoklipje a 2006-os MTV VMA gálán az „Év videója” kategóriában győzedelmeskedni tudott, olyan jelölteket utasítva maga mögé, mint Madonna, Christina Aguilera, Shakira és a Red Hot Chili Peppers.

Természetesen maga a szám is őrületes sikert aratott, a Billboard 100-as mezőnyében a Top 10-be jutott, a Mainstream Top 40 rádiós listán pedig egészen a 2. helyig menetelt, aminek köszönhetően a 2006-os év egyik legnagyobb modern rock slágere lett.

AFI: Miss Murder (2006)

Az 1991-ben startolt AFI-t eredetileg az excentrikus énekes, Davey Havok alapította meg gimnáziumi osztálytársaival, majd jónéhány tagcsere után a zenekar mai felállása 1998-ban nyerte el végleges formáját, és azóta változatlan is maradt. A csapat kezdetben még hardcore punk zenét játszott, ám az évek során egyre inkább vegyítették dalaikba az olyan műfajok stílusjegyeit is, mint a gótikus rock, az emo, vagy a horror punk.

Az így kapott egyedi hangzásuk az évtized vége felé forrt ki igazán, s habár a kritikusok mindvégig nagyon elismerően nyilatkoztak munkásságukról, a mainstream áttörésre egészen 2003-ig, a Sing The Sorrow című hatodik albumuk megjelenéséig kellett várniuk. A korong kislemezei mind feljutottak a Billboard rocklistáira, az anyagból pedig több mint 1.3 millió példány kelt el csak a tengerentúlon, megnyitva ezzel a kapukat a 10 éven át leginkább az undergroundban ismert banda előtt.

Következő, 2006-ban kiadott Decemberunderground című lemezük tovább növelte a banda népszerűségét, hiszen a Billboard 200-as albumlistájának élén debütált, a lemez előfutáraként kimásolt Miss Murder című szám pedig óriási sikert aratott. A dal a csapat legsikeresebb kislemeze lett, hiszen az amerikai Modern Rock listán egyenesen a csúcsig jutott, a Mainstream Rock dalok közt a legjobb 15 közé került, a Billboard 100-as mezőnyében pedig a 24. helyig menetelt, amivel a banda első és egyetlen Top 40-es slágere lett. A számhoz készült látványos videoklip is az MTV kedvence lett, így nem csoda, hogy a zenecsatorna a 2006-os VMA díjátadó gáláján a Legjobb rockdalnak választotta.

My Chemical Romance: Welcome to the Black Parade (2006)

A 2001 és 2013 közt, majd 2019 óta ismét működő, New Jersey-ből származó My Chemical Romance nevét gyakran szokás a 2000-es évek második felében virágkorát élő emo hullámmal azonosítani, ám Gerard Way énekes elhatárolódott a megnevezéstől, ugyanis a frontember szerint banda hatásai közt ugyanúgy ott szerepel a Queen és az Iron Maiden, mint a The Smiths, a Joy Division, a Bauhaus, a The Cure, vagy épp a Smashing Pumpkins.

A nagy elődök stílusjegyeiből építkező, kissé sötét tónusú emo/pop punk zenét játszó banda a legnagyobb sikereit a 2006-ban megjelent, The Black Parade című albumuk idején aratta, köszönhetően a korong olyan slágereinek, mint a Famous Last Words, a Teenagers, az I Don't Love You vagy a Welcome To The Black Parade.

A zenekar először a 2006-os MTV VMA gálán adta elő az utóbbi dalt, amely végül óriási sikert aratott: az angol pop-és rockzenei listákon is a csúcsig jutott, hét héten át vezette az amerikai Modern Rock dalok rangsorát, a Billboard 100-as mezőnyében pedig egészen a 9. helyig jutott, amivel a csapat első és egyetlen Top 10-es slágerévé vált.

Paramore: Misery Business (2007)

Napjaink egyik legtehetségesebb fiatal rockzenekara minden kétséget kizáróan a Tennessee állam Franklin nevű városából származó, 2004-ben alakult Paramore. Az extravagáns énekesnő, Hayley Willams vezette csapat a 2000-es évek közepének emo/pop-punk hullámának egyik éllovasa lett, elsősorban a Riot! című, 2007-ben kiadott második stúdióalbumuk óriási sikerének köszönhetően. A korong előfutáraként megjelent Misery Business címét Stephen King 1990-es thrillerjéből, a Tortúrából kölcsönözte, a számhoz készült videóklip pedig az MTV közönségének egyik legnagyobb kedvence lett. A dal meghozta a banda számára a mainstream áttörést: a kislemez bejutott a Billboard 100-as lista Top 40-es mezőnyébe és több mint 3 millió példány talált gazdára csak az Egyesült Államokban. Bár a szám a mai napig a Paramore egyik legnépszerűbb dala maradt, annak nőkre nézve sértő szövege miatt a banda átmenetileg eltávolította a setlistjéből. Idei visszatérésükkor azonban már újra a programjuk részét képezte, és Williams immáron hagyományként ismét egy rajongó segítségével adja elő a banda koncertjei során.

Boys Like Girls: The Great Escape (2007)

A 2005-ben alakult bostoni Boys Like Girls szintén az évtized egyik nagy népszerűségnek örvendő emo/pop punk bandája volt, akik habár olyan széleskörű ismertségre nem tudtak szert tenni, mint szupersztár kortársaik, a Fall Out Boy vagy épp a Panic! at the Disco, de több dalukkal is az MTV és a slágerlisták élmezőnyében tanyáztak a 2000-es évek második felében. Ezek közül is a leghíresebb az önmagukról elnevezett, 2006-ban megjelent debütáló albumuk második kislemezeként kimásolt The Great Escape volt. Az érettségiről és ezáltal szimbolikusan a felnőtté válásról szóló szám a Billboard 100-as lista 23. helyéig repítette a csapatot, a rádiós Mainstream Top 40-en pedig a 10 legjátszottabb felvétel közé került. A dalhoz készült videoklip az MTV Total Request Live című élő kívánságműsorában 9 napon át foglalta el a #1 pozíciót, a kislemez pedig végül elérte az 1 millió értékesített példány után járó platina minősítést az Egyesült Államokban. A zenekar 2008-as Crazy World című albuma még hasonlóan sikeresnek bizonyult, majd a kisebb hallgatás után kiadott - ez idáig - utolsó korongjuk már nem tudta megismételni elődei eredményeit.

Címlapkép: Hayley Williams, a Paramore énekesnője; Christie Goodwin/Redferns via Getty Images