Az állatmesék egyidősek az „embermesékkel”. Az örök kérdés az, hogy vajon mi ruházzuk-e fel az állatokat emberi tulajdonságokkal, avagy fordítva. Mi tanultunk meg bizonyos viselkedésformákat tőlük? Aiszóposz, a görög meseíró példázatoknak szánta meséit, La Fontaine korabeli gúnyiratoknak. A mi mesénk úgy indul, hogy egy elrontott kísérlet nyomán, a „csodák éjszakáján” egy helyre – La Fontaine padlására - kerülnek téren és időn át mindazok, akiknek szívében ugyanazon mesék élnek. Kik ők, és hogyan jutnak vissza? Kiderül a végére, ígérem.
Rendező: Kszel Attila