Maga az identitás, amely megtart minket.

Talán senki sem vitatja, ha az Opera joggal érzi: különös köze van a magyar kultúra napjához: hisz a Himnusz születését, annak végleges lejegyzését ünnepeljük ekkor, márpedig a mi Himnuszunkat majd Erkel Ferenc, az Opera első főzeneigazgatója önti igazán „végleges” formába. Ma, ha halljuk, még énekszólamok nélküli verziója is felidézi Kölcsey örökbecsű szövegét: így forrt össze tartalom és forma, a költő és a „mi” zeneszerzőnk lassan már kétszáz esztendeje. A magyar kultúra (2020-as) napjára intézményünk két vállalást tesz: az Eiffel Műhelyház Fricsay stúdiójában zenekarunk az Erkel-autográfból játssza lemezre az eredeti hangszerelést, és ekkor publikáljuk az Opera felületein azt a klipet, amelyet ebből a különleges esetből készítünk. (A ma megszokott Himnusz-verzió Dohnányi Ernő későbbi hangszerelése.) Valamint kihirdetjük a Kortárs Opera Showcase (KOSH) eredményét is, a legtöbb szavazatot kapott alkotás betekintő zongorás kiselőadását pedig filmre vesszük az Erkel Színházban.