Mimuido a művészet udvari bolondja, olyan, mint egy tükör, amerre fordítja ábrázatát, mindig újabb meg- és felmutatni való képet lát. Figurája kiemeli a mozdulatsorokat, ezzel többletjelentést adva nekik. Mimuido tükre görbe, nagyító, de tiszta, lényeglátó. Karakterérzéke csalhatatlanul, pontos ritmusban csillantja fel a tökéletlenségében is szerethető örök emberit. Fest, táncol, zenél, saját hatása alá esik, de valahogy mindig, újra és újra sikerül feltápászkodnia.