Előadó: Nagy V. Gergő
Ha a mozi egy „gépezet az idő elgondolására” (Jean Epstein), akkor a Viszlát, Sárkány fogadó a filmművészet elemi feladatát teljesíti: azt mutatja meg, ahogy egy bezárás előtti tajvani moziban meggörbül, kinyúlik, s végső soron megáll az idő. Tajpej patinás Fu-Ho filmszínházában egy régi klasszikus wuxiát vetítenek az utolsó éjszakán, és a visszhangos épületben a jegypénztáros, egy magányos férfi, meg a vetített film egyik-másik szereplője kába kísértetként köröznek egymás körül – mintha valamiféle kozmikus rituálét hajtanának végre. Caj Ming-liang remekműve nem annyira a moziba járás szentimentális búcsúdalát zengi, mint inkább a vetítőtermek különös metafizikáját kutatja: annak a mágikus intézménynek állít lenyűgöző emlékművet, amely álomképekkel és vibráló fantomokkal árasztotta el a huszadik századot, s amelynek „mesterséges éjszakájából” – Robert Desnos szavaival élve – „kiáradt a modern szerelem.”