Házigazda: Réz András
Remek sport Woody Allent párba állítani azokkal a rendezőkkel, írókkal, akiket parodizál, akiket megidéz vagy akik inspirálták. A Hannah és nővérei esetében magától értődött Ingmar Bergmant emlegetni, aki akkor még javában élt, bár az 1982-es Fanny és Alexander után mozifilmet már nem rendezett. (Ráadásul az egyik szerepet Max von Sydow, Bergman egyik kedvelt színésze alakítja.) Az emlegetés rendben is lenne, hiszen a Fanny és Alexander is családi ünnepekre fűzi fel történetét, de talán mégis meg kellene említeni, hogy a nézőt egészen más érzések borítják el, amikor kijön Bergmanról, illetve Woody Allenről a moziból.
Mert például a jelen film esetében nyilvánvaló, hogy Woody Allen más nézőpontból szemléli a világot. A főbb kérdések - isten, élet, halál - megvannak nála is, de más súllyal esnek a latba. Ebben a történetben Mickey Sachs (Woody Allen) a legmulatságosabb karakter, annak ellenére, hogy egy éven át keresi az élet értelmét. Ellentétben a többiekkel, akik ki-beszerelmesednek egymásba, különféle egyedekkel „kufircolnak” (Lee), a partiszerviztől eljutnak a forgatókönyv írásig (Holly). Még annyira sem súlyos esetek, mint Mickey betegsége, ami nincs, de akár halálos is lehetne. A Hannah és nővérei komoly film. De másképp. Hollywood filmírói rászoktattak bennünket arra, hogy a szerelmi tévelygéseknek előbb-utóbb tragédiává kell csúcsosodniuk. Allen nem ragaszkodik hozzá, hogy vér folyjon a vásznon.
A Hannah és nővérei karaktereit nem valamiféle sorsszerűség hajtja előre a várva várt végzet felé. Woody Allen dramaturgiája hisz a véletlenben. Egy találkozás, egy kutyaütő banda, egy operameghívás… (Kétségtelen, hogy a Michael Caine alakította menő könyvelő azért jobban kedveli a megtervezett véletlent.) Roppant erős és egységes film. Aztán majd elmélkedhetünk arról, hogy ki is írja a történetünket. (És hogy miért nem hagyja ki a kellemetlen részleteket.)
Angol nyelven, magyar felirattal.
A nagy Woody Allen menet