A jellegzetes spanyol fekete humorral, road movie és kalandfilm elemekkel átitatott emberközeli dráma főhőse Ernesto, a szabadszájú, szarkasztikus madridi színházi rendező, aki a negyvenes évei vége felé életközepi válsággal küzd: párkapcsolata zátonyra futott, karrierje botladozik, és miközben különköltözik művészlelkű egyetemista lányával, az idős édesanyjával is foglalkoznia kell. Anyja hosszas győzködéssel ráveszi Ernestot, igérje meg, hogy a halála után a tengerbe fogja temetni. Egy napon megcsörren Ernesto telefonja: édesanyja szívrohamban elhunyt. Mivel a spanyol jogrendszer tiltja az ilyen jellegű szertartásokat, Ernesto hirtelen elhatározással – más lehetősége nem lévén – egyszerűen ellopja a koporsót a temetésről, hogy teljesíthesse anyja utolsó kívánságát. Az egészen őrültnek tűnő tervhez végül a lánya is csatlakozik, és együtt vágnak neki a rendkívüli utazásnak, eltökélve, hogy bármi áron, de véghezviszik a küldetésüket. A félezer kilométeres út – nyomukban a hatóságokkal – örökre megváltoztatja az életüket, és olyan kérdésekkel szembesíti őket, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben, és ugyan ki hivatott eldönteni, mi a normális és mi nem az.
