Rendező: William Wyler
Közreműködik: Réz András
A főcímen sorakoznak a nevek. Gregory Peck. Ezt a szép szál fiatalembert már ismerték 1953-ban, hiszen több mint tucatnyi film volt a háta mögött. Sikeres filmek. De ki lehet ez az Audrey Hepburn? Fiatal színésznőcske élete első főszerepében. No, majd kiderül. Aztán a főcím vége felé egy közlés: „Ezt a filmet teljes egészében Olaszországban, Rómában forgatták”. Fontos üzenet, ugyanis nyolcvan éve a hollywoodi filmesek ritkán mozdultak ki a stúdióból, pláne az országból. És gyorsan tegyük hozzá, Róma ennek a filmnek az egyik főszereplője.
A történet szerint Ann hercegnő - és trónvárományos - európai körútja során Rómába érkezik. Megszökik a dögletesen unalmas protokolláris mindenfélék elől és beleveti magát Rómába - mint egy egészen normális és hétköznapi lány. (A férfiúi karokba vetődés sem marad el.) Hősnőnket egy jóképű amerikai újságíró karolja fel és kalauzolja végig harcos, ám mulattató kalandok közepette az örök városon: Colosseum, Angyalvár, Spanyol lépcső, Trevi-kút… (Audrey Hepburn nem mártózik meg benne, Anita Ekberg is csak hét évvel később, viszont egy kis pancsolás azért van a Teverében.) William Wyler filmje aztán valahogy kultuszfilmmé vált. Az olasz gyökerekből a tengeren túl sokféle növény sarjadt ki ugyan, de ez a film a maga korában felért egy látványos római úttal. Ne feledjük, hogy annak idején az emberek többsége nem volt világutazó, fapados légijáratokról és internetről még a sci-fi szerzők sem nagyon írtak. Dalton Trumbo romantikus sztorija egy olyan világba vezeti a karaktereket, amely nagyon más - és éppen ezért nagyon szerethető. Az pedig roppant izgalmas, hogy a film képei, jelenetei azóta is visszaköszönnek más filmekben. Az embernek néha az az érzése, hogy még az olasz rendezőkre is hatással voltak. Bár változtak az idők. Fellini Rómájában már forgalmi dugó van, és nem robogóval, hanem dübörgő motorokkal járjuk a várost.
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelvű.
