A kiállítás az otthontalanság és az átmenetiség jelenségeivel foglalkozik, az otthon elhagyásának kényszere és a visszatérés vágya közötti senkiföldjével, ahol mérhetetlenül sokan lakni kényszerülnek. A biztosnak vélt háttér elvesztése, vagy a biztonság soha meg nem élése szerteágazó hátterű, de alapvető tapasztalat sokak számára, olyan, az életet meghatározó mély nyom, ami többeket születésük óta kísér.
A textilek hordozta otthonosság, az anyagok és a hímzés taktilitása, személyessége a kényszerű migráció fénytörésébe kerül Iulia Toma textiljein (Váratlan álmok / Álmok és várakozások). A művész számos Romániában tartózkodó afgán, szír és iraki menekülttel készített interjút, ezekből a beszélgetésekből emelt ki részleteket, az otthon vágyát, hiányát, elvesztésének körülményeit. A nagyméretű, többrétegű, használt, azaz „emlékező textilekből” készített installáció a hosszú utak egy-egy egészen apró szeletét teszi bejárhatóvá.
Iulia Toma (1974) vegyes technikákkal dolgozik, textíliákat, fényképeket, festést, installációkat és szövegeket használ fel olyan művészi alkotások megteremtésére, amelyek az őt foglalkoztató társadalmi problémákat tükrözik egyedi és rendkívül személyes kifejezésmódon, folyamatosan megtartván a munkái üzenete és az anyag közötti finoman kidolgozott egyensúlyt.
Hozzászólások