A 2008-ban a Képzőművészeti Egyetemen végzett Csabai Renátó harmadik kiállítása ez már a MissionArt Galériában. A 39 éves művész szinte a kezdetektől fotó alapú képeket fest és rajzol, ennek egyik eredője, hogy fotós családban nőtt fel, a fotó egy állandó közeg volt körülötte gyermekkora óta. Korai képei főleg a családi archívumból származó fotók átiratai.

A 2008-ban a Képzőművészeti Egyetemen végzett Csabai Renátó harmadik kiállítása ez már a MissionArt Galériában. A 39 éves művész szinte a kezdetektől fotó alapú képeket fest és rajzol, ennek egyik eredője, hogy fotós családban nőtt fel, a fotó egy állandó közeg volt körülötte gyermekkora óta. Korai képei főleg a családi archívumból származó fotók átiratai, amelyek képesek voltak egy olyan egyensúly megteremtésére, amelyben a bennük felesejlő nosztalgikus és retro hangulatot jó ellenpontozta egy hűvösebb, távolságtartóbb, objektív alapállás. A világra való rátekintés kezdettől az emberi alakra, később főleg az emberi arcra, azon belül is főleg a női arcra koncentrált. Hosszú ideig egy sajátos, festők által egyáltalán nem használt anyagra, organzára festett, csak feketével. A tül szerű, átlátszó hordozó tette lehetővé “…annak az álomszerű atmoszférának a megjelenítését, aminek létrehozására törekedtem, hogy ez által a portréim inkább lélek-, mint szimpla emberábrázolások legyenek.” – írja korábbi műveiről. Néhány éve egy A/4-es lapokból álló önnálló sorozatot készített kitalált, elképzelt női arcokról, fejekről, melyek mindegyike egy-egy sajátos szubkulturális karaktert, különleges belső világot sugárzozott. Mostani kiállítása egy korábban elkezdett sorozat folytatása, ebben világsztárok, híres tudósok, művészek arcai tűnnek fel, amikor is a világhálóról letöltött fotóportrékat digitális eszközökkel összekarcolta. E sorozat lapjain a durvának ható beavatkozás mégsem ellenszenves, mert nem roncsolt, hanem egy furcsa elrejtettséget, játékosan mágikus hatást eredményezett, ami inkább az iskolai tankönyvek (valószínűleg diákos bosszúból) összefirkárt alakjait idézte. Három évvel ezelőtt Verebics Ágnessel közös kiállításon mutattuk be e lapokat. A most kiállított képek e korábbi sorozatot úgy folytatják, hogy a letöltött és átalakított fotók nem digitális printben, hanem vászonra és fóliára festve, tehát kézzel megmunkálva kapnak látható alakot, nyernek önálló formát.