Májusban folytatódott a Somogyi-könyvtár és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-Művészettörténet Tanszékének együttműködésében megvalósuló nagysikerű rendezvénysorozat, amely fiatal képzőművészeknek nyújt bemutatkozási lehetőséget és támogatást. A közönség májustól kezdve egészen június közepéig számos kiemelkedően tehetséges művésznövendéket ismerhet meg a programsorozat által, és a művészet kedvelői megcsodálhatják a festészet, a grafika, vagy éppen a képalkotás területéről érkező alkotásaikat a könyvtár első emeleti közösségi terében.

A program további különlegessége, hogy végzős művészeti menedzser-szakos hallgatók nyitják meg a tárlatokat.

Csizmadia Mollee tanulmányait a Zentai Bolyai TGK intézményében kezdte, képzőművészeti irányultságban. Majd a SZTE JGYPK Rajz és Művészettörténet Tanszéken végezett, Képalkotás szakirányon mint Alapszakos festő és grafikus. Jelenleg az SZTE JGYPK Művészeti Instruktor MA szak első évfolyamos hallgatója. A fent említettek alapján az életének mostanra már mélyebb és gyökeresebb része az Alkotás.

„Az alkotás számomra egy spirituális gyakorlat, az alap életvitelben. Olyan önkifejező lételem, ami egyszerre szed szét és rak össze. Egy olyan önreflektív kapcsolódás magammal, ami segít a testi, lelki és szellemi gyógyulásban. Mindig egy magasabb szintre lépve. Számomra az Önazonos alkotás elválaszthatatlan az Önismereti munkával. Az én világomban ez a kettő kéz a kézben jár. Ez jellemzi leginkább a megvalósításaimat, eszköztáram, mondanivalóim, gyógyulásaim, alkotásaim, fejlődéseim, bárminemű lenyomataim. Stílusjegyem sokrétű, szimbolikus, természetközeli. Foglalkoztat a női test és a női lélek valódi megélése, mivolta s kifejező ereje. A Lélek dolgainak felszínre hozása, megfogalmazása. Maga az Alkotói folyamatból való merítés.

Grafikai, festői, valamint vegyes technikákat is gyakran alkalmazok, legkedveltebb kifejezési formám a kollázs. Általában az aktuális témához, állapotomhoz a jelen lévő energiákhoz keresem a megfelelő színeket, elemeket és eszközöket. Ennek révén az alap eszköztáramra is mindig jön valami új, valami más, valami változás.” – jellemezte alkotói folyamatát Csizmadia Mollee.
„Közel 25 éve munkálkodik bennem az alkotási kényszer. Eddig általában kicsit kócos, picit kancsal cimborák, oktondi mélabús arcocskák születtek papírlapon, csak úgy, ki ki a maga kedvére az lehetett, ami akart. Örömmel fogadtam minden kedves vagy olykor szemrehányó tekintetüket. De most harmadéves hallagatóként, számtalan új formáció boldog birtokosaként. új látásmód és izgalmas kifejezőeszközök megtapasztalójaként, absztrakt képek születéséhez járulok hozzá a magam gyermeki módján. Önfeledt játszásban, kíváncsi érdeklődéssel, forma nélküli össze nem illő, »csakazértis « színek, szemtelen rosszalkodását megengedve.

S mégis, ha picit hátrébb lépek, az izgalmakból lecsillapodva, mint szaladgálás után a játszótér szélén megpihenve, felnőtté válva, akkor hirtelen kirajzolódik valami mélyről jövő »mintha« érzés. Láthatóvá válnak »Egyszer csak erdőim« sűrűjében »Véletlen patakjaim« partjain, Lehetséges hegyláncaim ormain az én járatlan de ismerős útjaim.” – vall művészetéről a délután másik kiállítója, Kácsor Tünde, levelezős képalkotás szakos hallgató.