Maszkos járókelők, emberek nélküli terek, ablakból lámpával világító családok. 2020-ban eddig sosem látott arcát mutatta Budapest, amit március és szeptember között Csudai Sándor szisztematikusan örökített meg fényképein. 

2019-ben Csudai Sándor nyerte el a Hemző Károly-díjat, mellyel olyan 35 év alatti magyar - határon túli és anyaországi - fotográfust díjaznak, aki szellemiségében és a szakmai minőségben a névadó munkásságához méltó műveket hoz létre lehetőleg Magyarországon vagy magyarlakta területeken. A díjazott a következő évben önálló kiállítással mutatkozhat be a Capa Központban. Csudai Sándor 1987-ben született, a fotózással egészen fiatalon ismerkedett meg. Hamarosan hobbivá, majd szenvedéllyé és hivatássá vált számára. A Práter fényképészképző elvégzése után 2008-ban gyakornokként a Magyar Hírlaphoz került, majd 2010-től belső munkatársa volt a lapnak. 2016-tól a Lokál napilap, majd 2017-től az Origo munkatársa. Fontosnak tartja, hogy a mindennapok bemutatása mellett olyan irracionálisnak tűnő pillanatokban is keresse az emberséget és az élet alapkérdéseit, amelyek túlmutatnak a megszokotton. Így láthatóvá válik az is, amivel a mindennapi élet folyamán nem nagyon lehet találkozni. Úgy érzi, hogy ezeknek a bemutatása, tudósítása és átélése teszi lehetővé, hogy a fényképezést, mint eszközt használva jelen lehessen, értelmezhesse a történéseket. A 8F Galériában látható, 2020 márciusa és szeptembere között készült sorozata a koronavírus-járvány hatására megváltozott budapesti mindennapokat mutatja be.

„Emberek nélküli Hősök tere a tavaszi napsütésben, maszkos, álarcos járókelők, bevásárlók, érettségizők és a posta előtt hosszú sorban ritkásan álldogálók. 2020 már biztosan történelmi év lesz, hiszen olyan furcsa, világméretű, közös élményt adott minden embernek, amilyenre még nem volt példa soha. Csudai Sándor vérbeli riporterként szisztematikusan járta az utcákat, helyszíneket a különös Budapesten. Objektív, de nem érzéketlen lenyomatot igyekezett készíteni közös tereinken a pandémia hatásairól. Egyszerre nyugtalanító, mégis elbűvölő város képe rajzolódik ki a fotóin. Ismerős, ám egészen új világ születik a szemünk előtt. Olyan, amelyet tudatos fotográfusi gesztussal feltétlenül meg kell őrizni képi lenyomatként. Csudai fényképei biztosan eltérő érzéseket keltenek a nézőkben ma. És biztosan egészen másként látják, magyarázzák, értelmezik majd a holnap meg a holnapután nézői. Ha valamire, hát, erre (is) való a képi örökség, a fényképezés” – fogalmazott Szarka Klára, kurátor.