Cziffra György zongoraművész falfestmény

„Cziffra György élete példaként szolgálhat, hogy a legmélyebbről, a történelem számtalan buktatóján keresztül is kitartással, tehetséggel és hittel el lehet jutni a csúcsra. Cziffra mélyszegénységbe született, gyermekkorát a 13. kerületben, Angyalföldön töltötte. Átütő zsenije már egészen korán megmutatkozott, de a második világháború egy időre elszakította őt a művészpályától. Túlélvén a frontot, a háborút, hazatérve szinte újra tanulta a repertoárt, de első sorban bárokban zongorázott. 50-ben megpróbálta elhagyni az országot családjával, de elkapták és börtönbe, munkatáborba vetették. Amikor kiszabadult, ’53-ban újra tanulta a zongorázást. 1956-ban a forradalom alatt elhagyta Magyarországot, Franciaországban már ismerték a nevét, itt indult el nemzetközi karrierje egészen átütő erejű zongoraművészként. Ő a koncertezés mellett alapítványt hozott létre, egy valódi élő művészeti központot felújítva magánvagyonából a senlis-i középkori kápolnát, amelynek a Liszt Auditorium nevet adta. Korát messze megelőző, nyitott művészetszemlélete a 21. században még aktuálisabb, mint valaha: klasszikus zongoraművészként páratlanul improvizált és kalandozott más stílusok felé, alapítványán keresztül nem csak zenészeket, hanem képző- és iparművészeket is előszeretettel támogatott. Életútja során magyarsága európaiságában teljesedett ki, világjáró művészként, francia állampolgárként is büszke volt származására.” (Balázs János zongoraművész, a Cziffra Fesztivál lapító-művészeti vezetője)