A táj ábrázolását vizsgálva a Constructed Landscapes („Konstruált tájak”) című projektet több mint tíz éve folyamatosan fejleszti a művész; a három alsorozatból álló munka személyes archívumból származik, amely emlékként készített fényképeket tartalmaz különböző helyszínekről, többek között Venezueláról, Izraelről, az Egyesült Államokról és az Egyesült Királyságról. Az alkotások közepes formátumú színes negatívok kollázsolásával készülnek, melyeknek folyamata a színes sötétkamrában való kísérletezésére épül.
A szétvágás és összeillesztés útján átalakított képek megrendezett tájképek, a "valóságos" és a képzeletbeli összeolvadása. E projekten keresztül a kezdetben személyes jelentéssel és politikai konnotációkkal felruházott konkrét helyek egyetemesebb térré alakulnak át. A hely, az emlékezet és az idő elmosódása - a konkrétumokkal dacolva és a múlandóságra utalva - a mű idealizált és utópikus tereit sejteti.

Dafna Talmor a Constructed Landscapes sorozatban a negatívok kollázsolásával több időkeretet sűrít egy kép megalkotásához, és a "döntő pillanat" fogalmát a fényképezésből a sötétkamrában történő összeillesztés és levilágítás fogalmába helyezi át. A különböző forrásképek töredékei ütköznek és összeadódnak, így egy illuzórikus tájat hoznak létre; a hézagok és üres helyek, ahol a negatívok nem találkoznak vagy nem fedik egymást, a táj elemeit utánozzák (és újakat képeznek), megbontva a kompozíciót és torzítva a perspektívát.

A Constructed Landscapes a fotográfia történetével párbeszédet folytatva utal a kombinált levilágítás piktorális eljárásaira, valamint a film anyagszerűségével kapcsolatos modernista kísérletekre. Noha a munka egyértelműen történelmi utalásokat tartalmaz, a manipulációról és az analóg/digitális szakadékról szóló kortárs diskurzusra is reflektál. A kollázsolt fotómunkákon túl a projekt a helyspecifikus vinil tapéták, térintervenciók, fotogramok, tanulmányok és kiadványok formájában is kiegészül.

A helyspecifikus intervenciókhoz a forrásanyagot a projekt kezdete óta a negatívok vágására és a fénydoboz védelmére használt átlátszó plexi lemez szkennelése szolgáltatta. Egy idő után a tárgy a gyakorlati funkcióján túlmenően kezdte érdekelni Talmort, és az a mód, ahogyan a metszések maradványai és nyomai elvontan, ugyanakkor indexszerűen utalnak a manuális folyamatra. Akár egy fotólemez, a beékelt nyomok a kézi munkát és az idő múlását jelképezik, és olyan áldokumentumként működnek, amely minden egyes új bemetszéssel folyamatosan alakul.

A projekt különböző komponensei révén a lényegi elemek többféle módon integrálódnak, kínálkoznak és tárulnak fel a fotográfiai keretek között. A reprodukció, a reprezentáció és a lépték különböző formái arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzenek mindenféle rögzített nézőpontot a tájképek - és a valós tájak - érzékelésének és kezelésének tekintetében. Azáltal, hogy a nézőt arra ösztönzik, hogy lépjen be és lépjen ki a keretből, a cél az aktívabb látásmód elősegítése, és a nézői pozíció fokozott tudatosságának fenntartása.

A TOBE Gallery-ben megrendezett Constructed Landscapes (vol. III) című tárlaton a 2020-ban megjelent monográfia is bemutatásra kerül, mely a 2021-es Kraszna-Krausz Photography Book Awards, illetve a 2022-es FOTO WIEN Photobook Award jelöltjei között szerepelt. Valamint a kiállítás kiegészül egy nagyméretű installációval, amely a Filling the Cracks („Repedések kitöltése”') című csoportos kiállításra készült, és amelyet Marcel Feil kurátor az Unseen Unbound számára rendezett. Az alkotás a nézőpontok sokféleségének gondolatával játszik a többirányú tájképeken keresztül, és szembemegy a szinguláris, rögzített és idealizált látvány hagyományos elképzeléseivel. A forrás egyetlen kézzel kollázsolt negatív, amelyből több, ugyanazon központi elemet használó kép születik, egyidejűleg horizontális és vertikális olvasatot kiváltva. A dinamikusabb/aktívabb látásmódot igénylő installáció célja, hogy elutasítsa a természet és a kultúra bináris szembenállását, ehelyett arra a feltevésre hivatkozik, hogy az emberek részt vesznek, sőt cinkos szerepet töltenek be a kulturálisan konstruált és politikailag terhelt, mediatizált táj létrehozásában. A dekonstruált négyzet és a fekete üres testek - egymásra épülő, L alakú, egymással szemben álló elemek által létrehozott negatív terek - játékosan utalnak a hagyományos fényképezési keret fogalmára, ugyanakkor meg is bontják azt.

Dafna Talmor 1974-ben született Tel Avivban, jelenleg Londonban él és alkot. Sokrétű munkásságába beletartozik az oktatás, a videó, a képző- és fotóművészet, de dolgozott már kurátorként is. Alkotásai többek között a Victoria and Albert Museum, a Deutsche Bank, Hiscox és a National Trust gyűjteményben szerepelnek, valamint számos magángyűjteményben itthon (Somlói-Spengler, Balázs-Dénes) és külföldön egyaránt. A TOBE Gallery 2017-től képviseli és számos (Vienna Contemporary, MIA Fair, Photo London, UNSEEN Amsterdam) nemzetközi vásáron mutatta már be munkáit.