A mesés Keletről származó kőzet, a lápisz lazuli önmagában is értékes drágakő, a festők csodált mély kékjének, az ultramarinnak az alapanyaga. Ezt a különleges szépségű követ a 17. század elejének római művésze, Antonio Tempesta néhány, főúri megrendelésre készített képén festőalapként használta fel. Tempesta különféle kövekre festett művei igazi ritkaságok. Lápisz lazulira festett képe mindössze három maradt fenn a világon – ezek egyikét nem kisebb jelentőségű gyűjtemény, mint a párizsi Louvre őrzi.
A mű valójában egyszerre két kép: Tempesta a vékony, még a fényt is átsejleni engedő kőlap mindkét oldalára festett egy-egy bibliai jelenetet. A két ábrázolás természet és művészet szemet tévesztő összjátéka. Az alapként szolgáló kő, amelyet nem mindenhol borít festés, színével és mintázatával szervesen épül be az ábrázolásokba.
A kép nemcsak ismeretlen, de súlyosan sérült és hiányos is volt. Éveken át tartó restaurálásának eredményét most tudjuk a közönség elé tárni. Tempesta műve mellett pár olyan ötvöstárgyat is bemutatunk, amelyek e képhez hasonlóan a természet adta anyag művészi átformálásával születtek. Mindegyik Jankovich Miklós, a 19. század eleje legjelentősebb magyar műgyűjtőjének híres gyűjteményéből származik – ahogy Tempesta most felbukkant képe is.
Hozzászólások