A szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van.”
Wittgenstein (Filozófiai vizsgálódások I. 43.§, 1953) Esterházy interpretálásában (A szavak csodálatos életéből, 2003)

A formának nincs jelentése, csak formahasználat van.

A forma nem hasonlít egy bizonyos tárgyra,
hanem a tárgynak van egy bizonyos formája.

A forma nem jelöl „valamit”,
hanem a „valaminek” van formája.

"Plasztikus formázott vásznaim két elemi síkforma térbeli, egymásba való formaátmenetéből keletkeznek. Reliefjeim ezen formaátmeneteknek meghatározott fázisokra, rétegekre „bontásából” születnek. A két síkforma (ellipszis-négyzet, ellipszis/kapszula-kör, ellipszis-ellipszis, kapszula-kapszula) olyan időbeli és térbeli változáson megy át, melynek folytán egy teljesen más karakterű formává alakul. A formaátmenet közben eltelő idő alatt (a plasztikus test görbült felületén keresztül) mindkét alapforma teljes átalakuláson esik át. Mondhatni, a három dimenziós „extrém” térbeli változáshoz egy negyedik dimenzió: az idő a legszükségesebb tényező.Egy-egy kiinduló forma mint alaphelyzet, végtelen fázison keresztül alakul át egy másik formává, és ebből az átmenetből születik egy teljesen új formaentitás. A plasztikus felület bármelyik pontja egy-egy „eseménynek” (=fázisnak) felel meg. Metamorfózist, életciklust láthatunk, mely plasztikus formában, az élek és felületek érzékiségében, a színeknek a plaszticitástól függő változásában manifesztálódik.Színtelített plasztikus forma mint tárgy, plasztikus tárgy mint festmény, festmény mint plasztikai teljesség." (Marafkó Bence)