"Sokan keresik fel az állatkerteket, látogatottságuk egyre nő. Vajon csak puszta szórakozásról van szó? Olyan helyszínről, ahol a gyerekek néhány órán át eltöltik az időt, legalább addig se nyaggatják a szüleiket?

Vagy olyan hely, ahol a sok érdekes állatot nemcsak nézzük, hanem látjuk is?
Szerintem az állatkerti séta a gyerekekkel különleges nevelési helyzetek sokaságát nyújtja. Ráirányíthatjuk a figyelmüket a részletekre: „Nézd csak, milyen érdekes a szárnya színe!”

Megtanulhatunk velük együtt néhány új állatnevet, ha nem sajnáljuk az időt leolvasni azt a tábláról: „Nahát, de fura neve van! Takinnak hívják.”
Megfigyelhetünk állati viselkedésformákat az evéstől a fürdésig, a fáramászás különböző módjaitól egészen az orangutánok döbbenetesen emberszerű kölyökneveléséig.

Felhívhatjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy az üveg vagy a kerítés másik oldalán érző lény lakik, akit nem háborgatunk, ha éppen alszik vagy pihen.  Akit nem kínálunk meg a mi ennivalónkkal, mert az nem való neki és megbetegedhet tőle.
Elmesélhetjük, hogy az állatkertek sok faj utolsó menedékei, ahol szaporodhatnak, s ahonnan egyszer néhányuk visszakerülhet a természetbe, hogy ismét benépesítse régi lakóhelyét.

Ez a kiállítás részben fotókon keresztül, részben rövid mesékkel és versekkel kívánja testközelbe hozni azokat az állatokat, amik sokkal többet érdemelnek tőlünk, mint csupán egy futó pillantást az állatkerti sétánk közben.
Jó szórakozást kívánok!" (Frekot Erika biológia-földrajz szakos tanár és természetfotós)

A belépés díjtalan!