Gaál József legújabb, saját kifejezésével élve „életre dörzsölt” képei az emberre hasonlítanak. Nem portrék ezek nem létező élőkről, hanem inkább misztikus ikonok, amelyek azonban azokkal ellentétben mindig más alakot vesznek fel. Ahogy Gaál írja e műveivel kapcsolatban, egy nagyon speciális és saját maga által kreált technikával jeleníti meg képzeteit, amelyeknek aztán attól fogva saját maguk létét és létük értelmét vagy jelentését kell üzenetként hordozniuk. Ezek a gyakran rút, ijesztő, sőt akár visszataszító, máskor viszont a későgótika mágikus realizmusát idéző „szépséggel” rendelkező képek megkívánnak némi időt és türelmet a nézőtől, hogy felfedezhesse akár a rút, akár a szép mögött rejtőző, általában nem is egyértelmű jelentésüket.