Budapest szívében, a Madách téren, kültéri kiállítás keretében tárul a nyilvánosság elé Hans Eijkelboom (Arnhem, 1949) holland fotográfus és művész Fotójegyzetek című projektje. A járvány idején beszűkültek a lehetőségek a művészet és a kultúra élvezetére, ez motiválta a Holland Királyság Nagykövetségét ennek a köztéri kiállításnak a megszervezésében, amely már a művész legújabb, Budapesten készült műveit is tartalmazza.

Hans Eijkelboom önmagában egy jelenség. A bevásárlóutcákban sétáló, gyanútlan járókelőkből építette fel szisztematikus fotográfiai életművét, tömegeken át bolyongva a világ legnagyobb városaiban. A képek egy bizonyos metodológia alapján egyszerű rács alapú elrendezést kaptak, amely a közösségiség összehasonlításának végtelen lehetőségét biztosítja, az eredmény pedig az emberi lét és a Zeitgeist monumentális reprezentációjává nemesül. Ezen felül ez az első alkalom, hogy a normál körülmények között múzeumok és kulturális intézmények falain megjelenő műveket egy köztéren állítják ki, pontosan abban a kontextusban, ahonnan származnak.

Munkamódszere pont ugyanannyira fegyelmezett és szisztematikus, mint ahogy ez a munkákban megnyilvánul. Egyedi napirendje szerint - amelyben egy bizonyos időkeretben engedélyezi magának a munkát, ez fél órától kezdve maximum négy órát ölelhet fel - szinte mindennap dolgozva olyan vizuális naplót hozott létre, amely leginkább az emberi megjelenés és magatartás antropológiai gyűjteményeként írható le. Az embertípusok folyamatos ábrázolása egy mélyen humanista, emberek iránti érdeklődésből fakad és törekvés arra, hogy nyilván-
valóan kaotikus mindennapi életünket rendszerezze, mindez pedig speciális formából és tartalomból álló mintázatot hoz létre, amelyet számtalan perspektívából lehet értelmezni. Mivel kollekciói bárki számára, aki érdeklődik a mainstream trendjei vagy az utcai viseletek prózai jelentősége iránt, valódi kincsként tűnnek fel, gyakran divatfotósként közelítenek Eijkelboomhoz. A divatfotósokkal ellentétben őt azonban nem érdekli maga a divat vagy az eredetiség, azok a trendi vagy glamúros aspektusok, amelyeket az általa megörökített karaktertípusok elsőre mutatnak. Üzenete inkább egy állapot józan meghatározása. Habár terepe az utca, klasszikus értelemben vett utcai fényképésznek sem nevezhető.

A kamera pusztán eszköz, amely lehetővé teszi számára különféle embertípusok összegyűjtését. Hans Eijkelboom emberábrázolásait elnézve úgy tűnik, annak ellenére, hogy minden erőfeszítésünkkel arra törekszünk, hogy különbözzünk másoktól, nagyon is sokban hasonlítunk. A mára mintegy 8000 darabból álló Fotójegyzetek azon vágyunk összetettségét illusztrálja, hogy egyre inkább kon-
formizmusra törekvő társadalmakban hogyan lehetünk eredetiek és autentikusak. Művei ezzel egyidejűleg nagyobb léptékben is értelmezhetőek, és így azt mutatják meg, hogy a fogyasztói társadalom, a globalizáció és a digitális kor hogyan hagyta ott lenyomatát megjelenésünkön, városaink, különösen pedig a bevásárlóközpontok kinézetén, amelyek Hans Eijkelboom szerint a társadalom
olyan tükreit alkotják, ahol az élet annak minden változatosságában tündöklik.

Eijkelboom több mint 30 naplót és kiadványt publikált. People of the Twenty-First Century című retrospektív monográfiáját a Phaidon kiadó adta ki 2014-ben. Művei a világ legnagyobb kiállítótereiben fordultak meg, 2017-ben a Documenta 14 idején Kasselben és Athénban egyidőben állították ki őket. Jelenleg a bonni Bundeskunsthalle ad otthont Dress Code, Der Spiel mit der Mode című ki-
állításának, és művei a Barbican Központ által kezdeményezett Masculinities, The Liberation through Photography című jelentős vándorkiállításon is
megtalálhatóak.

Kurátor: Claudia Küssel
Grafikus tervezés: Szmolka Zoltán
Kiállítás-dizájn és produkció: Kunstfocus kft.
A kiállítást a Holland Királyság Magyarországi Nagykövetsége kezdeményezte és tette lehetővé.