A holokauszt képzőművészeti ábrázolása, a szemtanú művészek nézőpontja, a látottak művészi dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez – az idő múlásával, a túlélők emlékezetének halványulásával ezek az alkotások rendkívüli mementókká is válnak.

Lukács Ágnes: Auschwitzi emlék, 1966–1967, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
A nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét bemutató kiállításon olyan egyedi és sokszorosított grafikákat, albumokat láthat a közönség, melyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg narratív, figuratív, sokszor képregényszerű formában. Az ismert és kevésbé ismert magyar képzőművészek alkotásai zömmel közvetlenül a felszabadulás után készültek – a tanúságtétel szándékával, különböző megközelítési módon, ám valamennyi a szemtanúszerep felelősségének tudatában. Így az eseményeket (újra) átélve, azok „újrajátszásával” a személyes és kollektív traumafeldolgozásnak lehetünk tanúi.

A kiállítás közel 30 művész, többek között Kádár Béla, Bálint Endre és Gedő Ilka munkáit mutatja be. A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből érkezik, melyeket más, magyarországi intézményekből és külföldről érkező művek egészítenek ki.