Joseph Szabó alkotói pályája Franciaországhoz kötődik, a korabeli kritikák a legnagyobb szürrealista művészek között említik. Vásznain álomszerű, apokaliptikus látomások, geometrikus, élénk színű alakok, arcok sokasága jelenik meg, monumentális szobrai pedig számos francia város közterén láthatóak. Gazdag életműve egyetlen nagy ívet ír le, mely az expresszionizmustól a szürrealizmuson át az újfiguratív művészetig terjed. Az alkotói útját bemutató tárlat szeptember 10. és október 2. között látogatható a Virág Judit Galériában, ahol szeptember 10. és 19. között a 125 tételből álló grafikai és a 118 tételt felvonultató háború utáni és kortárs művek aukciós kiállítása is ingyenesen megtekinthető.

Szabó József (1925-2010) munkásságát Magyarországon még kevesen ismerik, hagyatéka 2012-ben tért haza, azóta vált elérhetővé az életmű egészének megismerése. A Virág Judit Galériában szeptember 10. és október 2. között tekinthető meg a Viziók című kiállítás, mely a teljes alkotói életútra rálátást ad. Joseph Szabó művészetét saját elmondása szerint ”az egyetlen igaz kép megalkotása” motiválta. Sokgyerekes nyúli szegényparaszti családba született. Sokáig ő is a földeken dolgozott, majd 1946-ban úgy döntött, változtat a sorsán: Budapestre ment, hogy felkészüljön a Képzőművészeti Főiskola felvételijére. 1956-ban Párizsba emigrált, önálló alkotói pályája teljesen Franciaországhoz kötődik. Munkássága több, egymással összefüggő korszakra osztható. Az absztrakt expresszionizmustól a szürrealizmuson át az új figuratív festészetig jutott el. A kezdeti monokróm, egyalakos, majd mozgalmas tömegeket ábrázoló víziókat, a képfelület egészét kitöltő, színvilágában rendkívül gazdag geometrikus hálószerkezetek, repetitív elemekből épülő arcok, figurák követték. „Úgy gondolom, hogy gyerekkorom óta egy született álmodozó vagyok, akinek mindig voltak víziói. Egy szürrealista vagyok tehát. A való világ számomra mindig banális, unalmas volt” - mesélte. Saját személyes élményeinek és érzéseinek feldolgozásán kívül, legfőképpen kora társadalmi és emberi problémái, a Föld jövője érdekelték. Az 1968-as párizsi diáklázadás és tüntetéssorozat igazi mérföldkő volt művészetében: az ezzel kapcsolatos érzéseit szürrealisztikus elemeket is tartalmazó, figuratív képekkel fejezte ki, majd megfestette a Levert forradalom című, első tisztán szürrealista festményét és néhány groteszk, álomszerű képet. Úgy érezte, megtalált valamit, ami meghatározó jelentőségű lehet a további művészetére nézve. Innnetől saját művészi programját akarta megvalósítani, nem akarta, hogy befolyásolják, ehhez magányra, csendre volt szüksége. Mindentől távol, egy alig 250 lakosú dél-franciaországi kis faluban, Lussonban dolgozott. A kurátorok azonban érdeklődéssel figyelték munkáját, egymást követték a múzeumokban és galériákban rendezett kiállításai, műveit Spanyolországban, Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban is rendszeresen bemutatták A 60-as évektől kezdve a kritikusok a legjobb kortárs művészek, a 70-es évek közepétől pedig a legnagyobb szürrealista festők között említették nevét. A Virág Judit Galériában 120 alkotásán keresztül ismerhetjük meg páratlan életművét.