A VILTIN Galéria második alkalommal ad otthont Kaliczka Patrícia legújabb munkáit bemutató egyéni tárlatnak.

Harminc nap alatt a szív körül – aki a művész által választott enigmatikus cím mögött egyéni érzésvilágából kiinduló munkákat sejt, nem téved nagyot. A falakon lévő művek mindegyike nemcsak személyes indíttatású alkotás, hanem önarckép is egyben. A fiatal művész ilyen fokú önfeltárása mögött húzódó folyamatokat és élményeket leginkább a címek által sejtetett, antik világból vett képi és mitológiai narratíva fedi fel. A nőiességén merengő Diána – a holdistennő, a szülés és gyermeknevelés patrónája - szinte jövőbe tekintően szemléli testét. Vagy egyszerűen előre, időn és téren át figyeli a 20-21. századi asztalra helyezett csendéletet. A festő identitása és a női, asszonyi lét önazonosságának szintézise tárul elénk egy társadalmilag is érvényes kérdést, vagy kijelentést megfogalmazva. A hol klasszikusan-kiegyensúlyozottan, hol pedig expresszíven kavargó kompozíciók teljessége és részletei létünk, hovatartozásunk legalapvetőbb azonosságait ábrázolják. Kaliczka képein gyakran elmosódnak az én határai, s feloldódnak a környezet szubtilis rétegei között: olykor szürreálisan nagy méretűvé válnak, máskor a kompozíció lazúros hátterei közé rejtőzve kerülnek a vásznakra. Mindegyik festmény önarckép, mégsem az arc, a mimika kerül középpontba, hanem sokkal inkább a képek összessége által kiadott személyiségportréra épül ciklusa. A festő önábrázolása során különböző szerepekbe bújik, melyeknek kanonikus kosztümjeit fizikai értelemben leveti magáról; a védtelen ember, valamint az anyag, a tömeg, a dinamizmus, a képzőművészeti értelemben vett test, akt ábrázolása is foglalkoztatja. A figurális festészeti előképek felől közelít a portré és az akt témaköréhez. Míg korábbi munkáiban az embert és környezetét egy általános síkon jelenítette meg, fókusza most tovább szűkült: egy konkrét ember - a művész maga - van a figyelem középpontjában. Montázsszerű képein összekapcsolódik a múlt és jelen, a volt és jelen életek, személyiségek.

Legújabb műveit, a rétegzett, asszociatív képépítést megtartva, stilizáltabb test- és formarészletek jellemzik. Az elnagyoltabb formák olyankor egybeolvadnak az őket körülvevő miliő jelzésszerű vagy nagyobb színfoltokban megjelenő egységeivel. A gyakran közel kétméteres vásznain absztrakt képi megoldások és festői figurális elemek keverednek; határozott vonalak, színfoltok, eltérő nézőpontok és persze rétegek, ahol a tudat és tudattalan együttesen van jelen. Kaliczka egy általa látott, ismert világot rögzít, benne saját magával, az ösztönén kivetüléseivel, zsigeri képtársításokkal. A befejezetlen vagy elmosódott fragmentumok tanúskodnak a változás, valamivé válás folyamatáról. Az úton levést, az énkeresést, és a markáns kritikai kijelentések szintézisét ugyanúgy, ahogy a képek előterében lezajló narratívákat és festészeti történéseket a háttér absztrakt struktúrái fogják össze.