Európában VII. Gergely pápa határozta meg először négy hétben az adventi időszakot. Ez annyit jelent, hogy a Szent András apostol ünnepéhez, vagyis november 30-hoz legközelebb eső vasárnap a „várakozás”, vagyis az advent első vasárnapja, ekkor gyújtjuk meg az adventi koszorú első gyertyáját, és veszi kezdetét a karácsonyi ünnepkör.
Karácsony az év legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnepe – nem véletlen, hogy a művészeteknek: a zenének, irodalomnak, képzőművészetnek is egyik ihletője a karácsony misztériuma. Az irodalom pedig különleges érzékenységgel „énekli” az angyali üdvözletet, s a karácsony éjszakájának csodáját.
Hagyományosan a mesék nem gyermekek számára íródtak, s ezt a szellemiséget követték Európa-szerte híressé vált nagy mesemondóink is. Sok esetben inkább szomorkás, vagy esetleg rémisztő történeteikben főszereplőként a „gyengébbek” jelennek meg: beteg gyermekek, kiszolgáltatottak, szomorú sorsú hősök. Ezek a történetek irodalmi eszközeiknek köszönhetően elgondolkodtatnak, talányosak s ugyanakkor lélekemelően szépek. Arra ösztönözhetnek, hogy gondolkozzunk az életről, elmúlásról, újrakezdésről, a szeretetről. Ezúttal főként a világirodalom klasszikus meséiből, verseiből, történeteiből válogattunk.
„A gyermekeket leginkább az gyönyörködteti, amit én körítésnek nevezek; az idősebbek ellenben a történetekben lakozó mély gondolat iránt mutatnak érdeklődést…” – írja egyik munkájában Hans Christian Andersen. Mesét olvasni mindig, minden életkorban jó, és ez különösen igaz a híres dán meseíró műveire, amelyeken kívül többek közt Dickens, Oscar Wilde, Selma Lagerlöf műveiből láthatunk válogatást a tárlaton.
Hozzászólások