1981-ben láttam először Molnár Sándor festményeit a Műcsarnokban megrendezett retrospektív kiállításán. A bemutatott anyag megdöbbentett (és megrendített), noha akkor sehová nem tudtam elhelyezni a látottakat. Személyesen csak 2005-ben ismerkedtem meg vele, amikor Tumo című akvarelljeiből és szobraiból szerettem volna kiállítást rendezni a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. Bár a tervezett anyagot sikerült összeállítani, a kiállítás – rajtunk kívülálló okok miatt – nem valósulhatott meg. Molnár Sándor munkássága azóta is, folyamatosan foglalkoztat. (Kelényi Béla)

A kiállítás Molnár Sándor olajfestményeinek varázsát, auráját tárja a néző elé, az eddigi legteljesebb formában. A művek sorozata a „festőjóga”, Molnár sajátos művészi és életprogramja szerint tagolódik öt egységre, amely keletkezésük időrendjét is jelenti. Ezek a Föld, a Víz, a Tűz, a Kristály és a Levegő elemek. A festmények lenyűgöző sorát Molnár plasztikái és anyagtanulmányai egészítik ki.