Klimó Károly (1936) az acb Plusban megrendezett kiállítása a művész több évtizedes munkásságába enged bepillantást, amelyben egyaránt fontos szerephez jutnak a művész korai, 1970-es években létrehozott asszemblázsai, illetve friss táblakép formátumú festményei is. Klimó Károly acb-s bemutatkozó kiállítása alkalmával, a művésszel közös gondozásban, az acb ResearchLab Klimó Károly életművét feldolgozó könyvet is megjelentet. A művész az 1970-es évektől kísérletezik az informel festészettel, illetve talált tárgyakat felvonultató asszemblázsokkal. Különleges helyet foglal el a magyar festészettörténetben koloristaként is, számos rétegben és hordozóra ösztönös kompozíciók keretén belül felhordott különlegesen mély tónusú vörösei, bordói, feketéi, mélykékei, sárgái teszik emlékezetessé ezt a kiállítását is. Klimó műveinek „megkínzott” felületei árulkodnak az egzisztencialista filozófiával való kapcsolatukról is, és a mélyen megélt XX. századi történelemről.

Klimó Károly (1936) a Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakán végzett 1962-ben Bernáth Aurél tanítványaként, pályaválasztására nagy hatással volt Rippl-Rónai József nevelt fia dr. Martyn Róbert, akit kaposvári gimnazistaként ismert meg. Művészeti tevékenysége mellett kiemelkedő művésztanár, 1971-től kezdve tanított a Képzőművészeti Főiskolán, 1990 és 2005 között a festő szak osztályvezetője is volt. 1980-ban részt vett a Velencei Biennálén, az Új Szenzibilitás kiállítások rendszeres szereplője volt. Klimó aktív német, osztrák szakmai hálózattal rendelkezik, évtizedek óta rendszeresen állít ki német nyelvterületen. Munkáját számos hazai és külföldi elismeréssel honorálták, ezek közül kiemelkedik a nemzetközi rangú Herder-díj (2005).