A stadionban sokezer dressz ütemre mozdulva formál rózsát, szívet, sólymot, lobogót. A fiúk kiemelik a lányokat, megragadják egymás kezét vagy összeölelkeznek, attól függően, hogy mit kíván éppen a koreográfia. Vonzódásuk és túlhevült arcuk a lelátóról már nem kivehető. Jelek és minták váltakoznak kétes ideológiák szlogenjeivel, zúgnak a vezényszavak és mozgósító ritmusok. A magasból minden lendületes, fiatalos, hazafias. Csehországban vagyunk a történelem legforróbb nyarán, a sólymok rajzásán.
Bővebb ismertető a projektről:
"Prágában hat évente rendezik meg a Sokol Slet, magyarra fordítva a Sólymok rajzása elnevezésű tömeggimnasztika találkozót. A több tízezres résztvevő esetenként ezres létszámú koreografált gyakorlatokat mutat be. E performanszok hagyománya az 1800-as évekig a Sokol klubokban népszerűvé lett élőképekre nyúlik vissza. A klubhálózat a testedzésen túl a pán-szláv mozgalom részeként a cseh és szlovák nemzeti öntudat megformálásában játszott szerepet a monarchiában, melyet nacionalista politikai színezete miatt többször be is tiltottak, vezetőit megfigyelték. A második világháborút követően az immár szocialista Csehszlovákia aknázta ki leghatékonyabban a mozgalomban rejlő ideológiai potenciált. A nemzetköziség és a kommunista eszmék szolgálatában új néven a Spartakiada az 1960-as évek végén érte el a csúcspontját. 750.000 fő végzett gyakorlatokat közel 2 millió néző előtt a külön e célra létesített Strahov stadionban, mely korának legnagyobb befogadóképességű sportlétesítménye volt. A tömegsport efféle értelmezése - és ezzel maga a Sokol is - mára sokat vesztett népszerűségéből, eltűnt mögüle a diktatúra gigantomán ideológiai bázisa.
2018. júliusában a Sokol találkozó külsőségeiben visszatér egykori eszmei kiindulópontjához, egy emberibb léptékű, nemzeti színezetű, közösségteremtő és hagyományőrző ünnephez. A Trianonnal megalakult Csehszlovákia 100. évfordulójára készülve, a szervezők felidézik az egykori nagyság emlékét, részesülni vágynak illúziójában, új motivációt keresnek a folytatáshoz. Hazafias jelképek, szlogenek és a szláv történelem nagyjai tűnnek fel a szélsőséges politikai rendszerek és ideológiák által hagyományosan kedvelt tömegjelenetekben.
A Prágában töltött pár nap alatt közel száz csoportot fényképeztem le, akiket arra kértem, hogy mutassanak be egy-egy elemet leglátványosabb gyakorlatukból. Ők a sejtek a gigantikus koreográfiákban, akik mondhatatlanul büszkék a zenés showban betöltött alig észrevehető szerepükre. A dramaturgia merevsége, a látványelemek avittsága és a formációk mulattató csetlés-botlása közepette is feltűnt az amatőr sportbarátok lámpalázas büszkesége és a helyzetből következő ihletett zavaruk. Ebben a közegben felkeltették érdeklődésemet a fiatalokból verbuválódó kis közösségek, akik egy jó buliért gyűlnek össze, akiket nem az összeolvadó cseh és szlovák trikolort formázó koreográfia indít meg, akik még nem idomulnak ideológiákat jelölő formákba, akik önmagukat sportágak, zenei irányzatok, divatmárkák és globális tinédzser szubkultúrák alapján határoznák meg. Mozdulataik a környezetükkel összetalálkoznak, geometrikus formák felé mutatnak és élénk színű mezőket jelölnek ki. Karjukkal hatalmas jeleket rajzolnak maguk köré, melyekről nehéz lenne eldönteni, hogy identitásuk kivetülései vagy csupán az elszabadult látványtervezői fantázia szüleményei."
Hozzászólások