Kurátori tárlatvezetés Bódi Kingával

Gerhard Richter 1961-ben (újra)kezdett életművében hatvan éve központi szerepet tölt be a valóság és a látszat közötti határ folyamatos elmosása, a különböző „realitások” ábrázolhatóságának, valamint az adott pillanat megragadásának és egy szempillantás alatt történő szertefoszlásának a kérdése. Richter mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének kritériumaiból (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök adta témákat és formákat, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolít magától minden megelőzőt, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól.
Götz Adriani német művészettörténész egy néhány évvel ezelőtti interjúban megkérdezte Gerhard Richtertől, hogy visszatekintve közel hatvanéves munkásságára, büszke-e arra, amit elért. Richter a maga önkritikus, visszafogott, de őszinte módján csak ennyit válaszolt:
„Fenntartásokkal és fáradozásokkal, meggyőzhető vagyok erről. […] Mindazonáltal úgy gondolom, hogy minden művészgenerációnak megvan az a félelme, hogy már mindent megtettek előtte, és már nem tud újat mutatni. Amennyiben azonban sikerül leküzdeni ezeket a kételyeket, remélhetőleg csak az akarat és az erő marad, hogy elkezdje az ember, hogy következetesen folytassa és azután az egészet a lehető legmagasabb szinten művelje. Meggyőződésem, hogy legyen bármilyen eltérő is a felfogásunk bizonyos kérdésekben, a sokat becsmérelt és gyakran halottnak nyilvánított festészet melletti örök kitartás különbözteti meg Baselitzet, Kiefert, Polkét és különböztet meg engem is másoktól.”

Maximális létszám: 20 fő
Kiegészítő jegy ára (amely az időszaki kiállításra szóló belépőjeggyel együtt érvényes): 1000,- Ft