„Szülőföld kifejezésünk családias, rokoni kapcsolatot feltételez a talpalatnyi földdel. Számomra a táj, a környezet néma állandósága, nyugodt megbocsájtása is a szó mélyebb jelentéstartalmához tartozik. Testeink porrá-levése kapcsán ugyanebbe a földbe kerülünk vissza, így, rokonaink, felmenőink történetei, az adott helyen megforduló népcsoportok kulturális és fizikai maradványai rétegződnek, összenemesülnek, termővé válnak. Az agyag keletkezése ugyanebben a ritmusban szólal meg, méltóságteljes, geológai időre írt tempója azonban idézőjelbe teszi a rajta pillanatokra feltűnő egyének és kultúrák szétválasztást. A helyi jellegzetességek sokszínűsége csak még gazdagabbá teszi az egész rendszert.”
(Lakatos Ábel)