Kiállító művészek: Bredár Bora, Csapó Dóra Gabriella, Szalka Sára Villő (MKE Festő szak hallgatói)

Bredár Bora, Csapó Dóra és Szalka Sára képei az emberi percepciót és az ezzel kapcsolatos érzéseket vizsgálják és értelmezik szubjektív nézőpontokból. Az alkotás számukra egyszerre lehetséges út a világ leképzéséhez és önmaguk feltérképezéséhez. Festészetük tárgya saját belső világuk, ami kapcsán valami érzelmit, hangulatit, vagy tapasztalatit ragadnak meg. Színhasználatuk és alkotómódszerük is hasonló, egyidejűleg festenek és írnak, vizsgálják a mindennapit vagy éppen a tudatalattit. A szétválasztás bizonytalan, az alkotás létfontosságú. A csoportos kiállításon a keresés egy fázisa mutatkozik meg mindhárom művész festészetében.

A kiállított képek témái egybeérnek, bár más-más motívumokkal dolgoznak. Bredár Bora központi témája a tájban rejtett kapcsolatok. Az itt ragadt gyermekkort a gyermeki én nézőpontjából jeleníti meg Csapó Dóra, míg Szalka Sára a nosztalgiára hajlamos ember természetét vizsgálja. A szimbólum-hálózatok rejtetten kapcsolódnak egymáshoz, ciklikusan ismétlődik a madár, a fa-motívum, vagy éppen a szobor. Ezek kapcsán előkerül a kötözöttség, a megdermedés és a szétdaraboltság jelensége, ami megjelenik az absztrahált formákban. Az alkotói folyamatukban a nagy egységet részekre bontják, különböző perspektívából néznek az általuk megélt pillanatokra. Teszik ezt hol objektíven, hol intimen, önmagukat vizsgálják, behatolva az alap-rétegekig. Értelmezik a női szerepeket, játszva azok egyidejű többoldalúságával. A nő mint önkép, anya, ikerpár jelenik meg festészetükben. Az emlékezés folyamata akár egy absztrahált erdő, amit színesre fest a jelenbe lépő múlt.