Magyar művészet 1955-től napjainkig

A Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti kollekciója, a Modern Magyar Képtár gyűjteménye az ötvenes évek második felében indult érdemi gyarapodásnak. A Képtár 1957-es alapítása dr Gegesi Kiss Pál akadémikus nagyvonalú ajándékozása nyomán jött létre. A Forgács Hann Erzsébet szobrászművész életművének bemutatását biztosító, közel félszáz szobor és kilencven tanulmányrajz mellé a századelő modern szellemiségű művészeitől, valamint az Európai Iskola alkotóitól is juttatott a múzeum számára a gyűjtő. 55 művész 135 alkotása volt az a bázis, amelynek gyarapításával napjainkra a pécsi múzeum képzőművészeti gyűjteménye mintegy 13 ezressé nőtt. A gyűjtésnek az adott sajátosságot, hogy ? a mecénás szerepét felvállaló városi és megyei vezetés anyagi támogatásával ? oly kiemelkedő magángyűjtemények kerültek életjáradék, vagy vásárlás révén a múzeumba, mint a Tamás Galéria tulajdonosa, Tamás Henrik gyűjteménye (1959), a dr Tompa Kálmán orvos közel négyszáz darabból álló kollekciója (1967), Kürtös Sándor Gyűjteményének számos darabja, közte 55 Nagy István kép (1965), vagy dr. Kunvári Bella (1968) gyűjteménye. Hosszú távú szerződés keretében, 1969-től kezdődően, 14 éven keresztül évenkénti bontásban került hozzánk a Bedő Rudolf gyűjteményből kiválasztott több száz darabos műtárgyanyag, amelynek többek között Csontváry Castellammare di Stabia, vagy Nemes Lampérth József Táj című festménye is a része. Pécs város vásárlása révén került a múzeumba Dénes Zsófia gyűjteménye(1971), míg a következő évben az Ernst Múzeum egykori művészeti igazgatója, Lázár Béla özvegye végrendeletében hagyományozta Pécsre a kollekcióját. Victor Vasarely az 1969-es ajándékozást követően 1974-ben 350 alkotás átadásával teremtette meg a vasarely Múzeum létrehozásának a feltételét. Az 1975-ös év kiemelkedő gyarapodását Carl László, Bázelben élő műgyűjtő döntően külföldön élő magyar művészek alkotásait tartalmazó ajándéka jelentette. Dr. Ubrizsy Gábor 233 festményből és grafikából álló gyűjteményének a megszerzése 1982-ben zárta azt a sort, amely ? a jobbára a két világháború között létrejött, védett magángyűjtemények pécsi múzeumba kerülésének gyűjtéstörténete- s egyúttal a Modern Magyar Képtár törzsanyagának a kialakulását mutatja. A számos, jelentős életművet átölelő ajándékozás közül kiemelésre kívánkozik továbbá Martyn Ferencé, aki évtizedeken át gyarapította a múzeumi gyűjteményt, Endre Nemesé, aki 1984-ben 254 művét, Gyarmathy Tihaméré, aki 1985-ben 125 alkotását, Bán Béla örökösei, akik 1988-ban a festő 175 művét, Zlatko Pricáé, aki 1989-ben 60 festményét juttatott a pécsi közgyűjteménybe. A Képtár ezres nagyságrendű kortárs gyűjteményének kialakulása döntően a Művészettörténeti Osztály muzeológusainak tevékenységének köszönhető, akik egyéni és csoportos kiállítások, a kerámia és a kisplasztikai biennálék közel fél évszázados szervezésével, rendezésével teremtették meg a lehetőséget a műtárgyak gyarapodásához. Ehhez is kapcsolódóan számíthattunk a hetvenes-nyolcvanas években a központosított állami vásárlások anyagából való részesedésre.