Kiállítás több, mint 130 meghívott művész alkotásából a Magyar Festészet Napja alkalmából.

Mini képek ismét. Immár a Magyar Festészet Napja legkitartóbb és legfolyamatosabb kiállítása. Olyannyira önálló műtárgy típussá vált, hogy műterem látogatásaim során, amikor egy-egy művész falán 20 x 20 cm vagy ahhoz közeli méretű képet látok, s felfigyelek rá, szinte azonnal kapom is a választ: a mini képek kiállításra készült… Ezek a kis méretű munkák minden műteremben feltűnnek. Biztosan kicsiségük miatt, de egy biztos: oda vonzzák a szemet. S ami már befogadó-lélektani folyamat eredménye: azonnal ezek a kiállítások jutnak eszembe, melyeken csak mini képeket látunk, s immár döntően a Vizivárosi Galéria mélypincés tere idéződik fel, s sokszor konkrét művek, mű-sorok elevenednek fel előttem. S ami még különös: várom az újabb alkalmat, várakozással tekintek az újabb évi termés közelgő látványa elé... Zöld Anikó festőművésszel, a kiállítás kurátorával együtt bízunk abban, hogy a mögöttünk hagyott vészterhes év, az átlagnál jóval nagyobb arányú egyedüllét, mondjuk ki: a magány, nem fékező hatású volt az alkotókedvre, hanem épp inspiráló. Felfokozottabb is a várakozás: érződni fog-e az elmúlt időszak sok keserűsége, lelki és sok esetben testi traumája? Változóak-e a képi minőségek vagy állandóak? Érződik-e egyfajta kor lenyomat vagy épp – lehetséges módon – az egyetemes távlatok időtlensége tevődik át a vizualitás kivételes világába?
(Feledy Balázs)