A Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeum legújabb kamarakiállítása a múzeum Miska kancsóiból és emberalakos kerámiáiból mutat be válogatást, különleges helyszínen. A Budai Vigadó pinceszintjén található Lajos-terem egykor borlerakatként működött, és megcsodálható benne az eredeti középkori városfal is, nem mindennapi élményt nyújtva a látogatóknak.

A kiállítás előre meghirdetett időpontokban tárlatvezetéssel látogatható, a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum programkínálatának különleges színfoltjaként.

A tárlatvezetés hossza 45-50 perc. Egy tárlatvezetés alkalmával maximum 15 főt tudunk fogadni.

A miskakancsó emberfejű, süveges borosedény, egyike a legnépszerűbb magyar fazekasmunkáknak. Miskakancsót hagyományosan csak az Alföldön készítettek, az első darab 1824-ből, Hódmezővásárhelyről származik. Ezt követően terjedt el más alföldi központokban, így elsősorban Mezőcsáton, Tiszafüreden, valamint Mezőtúron. A miskakancsók gyakori szereplője a kígyó, amely sok borosedény díszítésében megtalálható.

A miskakancsót a néprajzkutatók csak a 20. század elején fedezték fel. Elterjedésében és népszerűségében Hadik András huszárjainak poroszok elleni dicsőséges hadjárata is közrejátszott, amikor 1757-ben még Berlint is megsarcolták. A huszárság fogalmát nem véletlenül azonosították a magyarsággal, a vitézséggel, a magyar virtussal, ezért a Miska-ábrázolások is bajuszos, csákós, huszárruhás férfialakot idéznek.

A miskakancsó elnevezése Mezőcsáton pintes, így szerepel 1838-tól szinte minden feliraton. Tiszafüreden a leggyakoribb elnevezés a miska. A „Miska” – a Mihály keresztnév becézése – több tárgyon fordul elő, „Boros Miska”, „Korhely Miska”, „Szomjas Miska”, „Bortigyon Miska”, de legtöbbször „miska” formában.

A kamarakiállítás a múzeum miskakancsóiból és emberalakos kerámiáiból mutat be válogatást, különleges helyszínen. Csak tárlatvezetéssel egybekötve látogatható.