A kiállítás egy magát időről időre újra átformáló – a magyarországi kortárstánc életet a mai napig meghatározó – intézmény 1970-es évek végén kezdődő történetét idézi meg, akkori és mai szemmel is emblematikusnak ítélt előadások révén. A kulturális élet peremvidékén egyensúlyozó intézmény negyven éves története – a meg nem valósult tervekkel kontrasztban – egyedi fényben láttatja a szocializmus utolsó évtizedének és a rendszerváltás utáni Magyarország kultúratámogatási közegét.

A magyarországi új tánc mozgalom legelső megnyilvánulása az Angelus Iván és Kálmán Ferenc által 1979-ben indított Új Tánc Klub, majd az ebből kifejlődő Kreatív Mozgás Stúdió, mely utóbbi a mozgással és tánccal kapcsolatos kreativitás fejlesztését tűzte ki célul, minden szinten (műkedvelő és hivatásos) és egyben minden korosztály (gyerek, tinédzser, felnőtt) számára. A Kreatív Mozgás Stúdió szűkebb értelemben táncoktatással foglalkozott, de tevékenységét kiterjesztette a különböző művészeti ágak együttműködését ösztönző produkciók létrehozására és bemutatására, valamint nyilvános kulturális események (koncertek, előadások, kiállítások) szervezésére is. Az 1979-ben alapított Új Tánc Klub egyrészt mozgáskutatási műhelyként működött, másrészt a vasfüggönyön keresztül, a hivatalos csatornákon át nem jutó korszerű táncformákat volt hivatott megismertetni az érdeklődőkkel, filmvetítések, szakmai előadások, külföldi tapasztalatokról való beszámolók révén. A rendszerváltást követően a Kreatív Mozgás Stúdió, a szintén Angelus Iván által vezetett „utódintézménye”, a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolaként 1999-ben az óbudai régi Goldberger textilgyárba költözött, ahol – 2005 óta Budapest Kortárstánc Főiskolaként – ma is működik.
A több mint három évtized dokumentációs műfajokban, médium-felhasználásban is megnyilvánuló kreativitása egy sűrű, tárgyakat, szövegeket, bemutatási módokat kombináló „tanulmányi kiállítás”-jellegű bemutatóra ad lehetőséget. A Budapest Galéria belső teremsora, kronologikusan haladva három fontos táncprodukció bemutatása köré szervezve bontja ki az intézmény történetének három különböző időszakát. Az 1982-es Tükrök, melyet sokan az első magyarországi független táncelőadásnak tartanak, az Új Tánc Klubban elindult mozgáskutatási műhelymunkára épült. Az 1987-ben bemutatott Rozmár-bál című szóló kapcsán szembetűnő az az egyre szélesebbre kiterjedő kapcsolati háló, melynek jóvoltából, a sokszor összművészeti produkcióban gondolkozó Angelus a kortárs művészeti eseményeknek és rendezvényeknek otthont adó szinte valamennyi fővárosi helyszínen megfordult, miközben televíziós, valamint film-, zene- és képzőművészeti együttműködésekben is részt vett. A hivatásos iskola időszakának produkciói közül a közel három évtizeden keresztül, minden alkalommal azonos tér–idő-szerkezetben, de más mozdulatsorokkal színpadra vitt, először 1992-ben bemutatott Kilences szemlélteti az emberi testnek mint hordozó médiumnak a tudásátadásban játszott szerepét: a kilenc fénykörben mozgó táncosok egymásnak adják át az általuk kitalált mozdulatsorozatot. A belső teremsor történeteit egy film- és videóválogatás, és a meg nem valósult tervekből kirajzolódó „alternatív” intézménytörténet kíséri, egészíti ki.

Kurátorok: Péter Petra, Százados László, Szegedy-Maszák Zsuzsanna