Nagy Gabriella festőművész kiállításának motívumbeli középpontjában a Prédikálószékről elénk táruló, folyamatosan változó táj, a Dunakanyar látképe áll, amely egyrészt szimbólumként értelmezhető, másrészt kulissza szerepe van, hátteret biztosítva mindannak, ami előtte látható. A festőművészt a kilátóban tapasztalt első élménye óta foglalkoztatta a látvány megragadása, de az elmúlt körülbelül egy évben valósultak meg a tárlaton látható festmények, tájképek és csendéletek. A képek között ismétlődő motívumok egy hálózatot rajzolnak ki, többszöri megfestésükkel a művész a valóságban is előforduló déjà vu jelenségre utal. Mindegyik festmény önállóan is értelmezhető, de a kiállítás egyben alkot egy egészet.

Nagy Gabriella valóságosnak tűnő tájképei és csendéletei a webkamerák képeinek és saját fotóinak felhasználásával szerkesztett fikciók. A művész egyik kedvelt motívuma a tükröződő vízfelület – a „valóság" értelmezésének erőteljes vizuális jelképeként – az általunk realitásnak gondolt környezet, tér illuzórikus voltának lehetőségét villantja fel. A természetben felbukkanó, sokszor visszatérő motívumok (toll, éjjelilepke, méh) szintén szimbolikus jelentést hordoznak, megjelenésük nem véletlenszerű, figyelemfelhívó, üzenetet hordozó szerepük van (könnyedség, átalakulás, felszabadulás). Nagy Gabriella a látottból, a fizikai szinten tapasztaltból kiindulva tágabb értelemben a tudatalatti működését vizsgálja, azt, hogy milyen képekkel üzen, és mindez hogyan értelmezhető a tudatos elme számára.

A kilátó rögzített nézőpontja a megismerés nézőpontjának egyedi voltára, munkáinak személyes jellegére, míg a magasabb perspektíva a megfigyelés szélesebb, könnyedebb síkjára utal. A kiállítás címe egyszerre vonatkozhat egy klasszikus festészeti problémára – az alkotás közbeni figyelem, komoly koncentráció könnyed, flow-élményszerű állapottá alakulására, a könnyed ecsetkezelésre – és egy pszichológiai helyzetre. Nagy Gabriella műveivel művészettörténeti parafrázisokat is idéz, tisztelegve Caspar David Friedrich és Pieter Bruegel munkássága előtt, illetve motívumaikat átértelmezve további jelentésrétegekkel gazdagítva festményeit.