Az OTT kifejezéssel egy tárgy vagy egy hely hozzánk való viszonyát határozzuk meg. Használjuk ugyanakkor a megérkezés várakozásának kifejezésére is, amikor egy helyre tartva, amit már várunk, nem sokkal előtte felkiáltunk, hogy “ott vagyunk”! OTT lenni valahol, valóban jelen lenni teljes énünkkel egy fizikai helyen vagy szituációban ma már nem egy olyan magától értetődő állapot, mint régebben lehetett.

Hova érkezünk a kiállítás nézőpontjából? Sibitka Anna festményein az otthon alternatíváit láthatjuk. Külső és belső helyszíneket járva végig mutat be ikonikus lehetőségeket arra, hogy milyen általunk választott lakótérbe helyezkedünk. Otthonunk rólunk mesél: ahogy mi magunk is alakítjuk, szépítjük azt, ugyan úgy az otthon fonalai is behálózzák belsőnket, meghatározzák hangulatunkat, hosszú távon pedig szokásainkat és személyiségüket is formálja, személyes és társadalmi identitásunkra is hatással van.

A Sibitka festményein megjelenő vidéki Kádár-kockák meghatározó jellemzője a homlokzat és az előkert kialakítása, amely egy korszak építészeti hagyományán túl, sematikus jellege mellett lakója identitását is kifejezi. Ha beljebb megyünk, megismerhetjük a tulajdonos belsőbb érzéseit, vágyait is. Ez olyan, mint amikor egy emberhez közelebb kerülünk, és a belső, akár álcázott tulajdonságait is megtapasztalhatjuk.

Az otthon mindenképp egy intim tér, ahova beengedni valakit felér egy önvallomással. Sibitka művein a Kádár-kockák legbelső tereihez, a fürdőszobákhoz is közelebb kerülünk, amelyek az ott élők számára a rutin és az elvonulás pillanatainban egyaránt helyszínül szolgálnak. Ezekben a terekben gyakran ablak sincs a külvilág felé, csupán egy ajtó a család közösségi tereiként szolgáló szobához és konyhához, azokon keresztül pedig az udvar irányába. A fürdőszoba funkcionalitása miatt talán a legkevesebb figyelmet kapó tér, sokaknak azonban az elvonulás és a pillanatnyi magány helyszíne.