A Székátiratok kiállítás kiindulópontja a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményének ülőbútorai, ülő alkalmatosságai, székei és sámlijai, amelyekből insprirálódva az AU Műhely, budapesti építésziroda kortárs székeket tervezett. A kiállítás a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet, kreatív gondolati teret.

Az átírás valójában átrajzolás volt. Szabadkézi rajzokból készültek a tervek, majd ezekből a műhelyükben a kézzel készített székek. A szabad kéz, ami elfárad a hosszú munka után, ami aszimmetrikus sormintát rajzol, ami hibázik, és ami pontatlan. A saját készítésű tárgyak a paraszti háztartások alaplogikájának tekinthetőek. A tárgyakat készítője és a mindennapi használat együtt teszik értékessé. Még abban az esetben is, ha ők ismeretlenek maradnak a tudomány és művészet számára. A tárgykészítésnek ez a módja nem tervrajzok pontos követésén, minden részletet kidolgozó tervezésen, hanem kézügyességen, mesterségbeli tudáson, a szükségen, illetve egy remek ötlet által irányított kreativitáson alapul.

A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízs bútorától egészen a szükségbútorig terjed. De nemcsak funkcióban, hanem korban, anyahasználatban, gyártási technológiájában is eltérnek egymástól. Jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék, és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint egy lókoponya, vagy egy gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék.