„A repülős képek hátteréből kezdtek újra főszerepet kérni a ciprusok, pálmák, dzsungelek, tengeröblök és tengerfelszínek és hullámok, mint önálló organikus lények. Előjöttek, megjelentek újra a tájkép „mániáim” (ciprusok, pálmák…), amiket azért nevezek mániáknak és nem korszakoknak, mert a „korszak” kicsit fellengzős, azonkívül annak van eleje és vége, az én „mániáimnak” azonban nincs végük, mert mind újra és újra vissza-vissza térnek. A tájképek újbóli bűvöletében megjelentek előttem a nagy kedvencek, Watteau elképesztő lombkoronái, Claude Lorrain gyönyörű kikötői, de Chirico metafizikus tengerhorizontjai, Rousseau dzsungeljei és Tiziano nagy jeleneteiből előtűnő leopárdjai. És ezek összhatásából mind több parafrázist festettem.  

Újdonsága ennek a kiállításnak, hogy egészen régi, még főiskolás, utoljára 32 éve, 1991-ben a Stúdió Galériában szerepelt munkákat is bemutatok itt, szembe- vagy inkább melléállítva a legújabb munkáknak.„ (Szotyory László)